2013. június 15., szombat

Az igazi referencia

Miközben munkát keresek, sorra referenciákat kérnek tőlem. Egykori munkahelyeimről, főnökeimtől, kollégáimtól várnak véleményt rólam és a munkámról.

Ezzel párhuzamosan érdekes visszajelzéseket kapok olyan emberektől, akik nem a főnökeim, ám mégis határozott véleményük van rólam. Nekem ezek az igazi referenciák.

Amerikában szerzett ismerőseim és barátaim arról irnak, hogy milyen formán hiányzom nekik. Hiányolnak a templom padsorából, mivel megszokták, hogy rendszeresen látnak és hallanak ott felőlem. A család, akiknél laktam, a legjobb referenciának az általam ültetett virágokat nevezi meg. Bár távoztam tőlük, a tavaly ültett virágok idén is kinyiltak, s nekik virágoztak.

Clevelandből való távozásom és búcsúzkodásom során volt, aki szerint "mint az élesztő, felélesztettem a magyar közösséget". Jó tudni, hogy az ottlétemnek az öncélúság mellett fentebbvaló eredményei is vannak.

Kapok pozitiv referenciát az itthoni ismerősöktől is. Keresztgyerekeim visszatérésemmel őszintén "élvezik", hogy most elérhető vagyok, számithatnak rám, s gyakrabban találkozhatunk. Itthoni barátaim között volt, aki kintlétem idején bátoritást és önbizalmat nyert az én "vakmerőségemből" a saját életéhez, céljaihoz. Ők a visszatérésemmel, annak örültek, hogy most testközelből tudok nekik motivációt adni.

Jó tudni, hogy vannak igaz barátok, akikkel bár ritkán találkozok, ám ha lehetőségünk adódik, beszélgetésünket ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, s nem a távollét okozta akadályokat vetjük egymás szemére, hanem közösen nézünk előre. Vannak barátok, akikkel közös szakmai tudásalapot épitünk, mégha fizikai távolságot kell is néha leküzdenünk. Van, aki közös munkára kér fel, van aki szakirodalmat ajánl, s van, aki szakmai véleményt kér tőlem.

Jó tudni, hogy a szürke referenciák helyett, egy sokkal szinesebb és őszintébb "referencialistával" rendelkezem. Köszönöm ezt az engem ismerőknek és szeretőknek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése