Rá kellett jönnöm arra, amit mindig is tudtam: én örökre vidéki maradok. Képes vagyok városban élni, sőt nagyvárosban túlélni, érvényesülni, de békét és megnyugvást a vidéki tájon találok. Kicserélődnek az érzéseim mikor zöld területre, erdőbe, falusi utcába érek, ahol nincs tömeg, nincs zaj és bűz. Ahol van tér, levegő, szinek és érző emberek.
Ezért szeretem Ohiót. Az ősz itt a legszebb. Olyan élénk szinben játszanak a fák a kék ég előtt, a zöld fű felett, hogy néha le akarom venni a nemlétező szemüvegem, hogy elhiggyem valóság amit látok. A dimbes-dombos utakon autózva csinos portákat látok. Most van ideje a hálaadás és Halloween előtti diszeknek, szines tökök, kukoricagóré, krizanténok és madárijjesztők mindenütt.
Egy ilyen napos délutáni autózás során bukkantam a képeken látható házra. Magányosan, elhagyatottan áll az út mellett. Nincs szomszédja, sőt a túloldalon nincsenek is házak, a Cuyahoga folyó völgyére néz, az ezerszinű növényzetre. Elmentem mellette, visszafordultam. Biztos, hogy nincs rajta eladó tábla? A ház annyira hivogató, de miért is? Aztán rájöttem: mert egy magyar falusi háznak is elmenne. Előtte hosszú tornác, tetejét zsindely fedi, apró téglából épült, s hozzá van toldva egy amolyan nyárikonyha-féle épületrész. Gondolatban már berendeztem a tornácot, s odabent vendégszobákat alakitottam ki. Az útról betérő vándoroknak, kirándulóknak, a békére és nyugalomra vágyóknak.
(A cimet azért irom ide, hogy én is visszatalaljak: 7634 Riverview Road, Brecksville OH)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése