Úgy tűnik, mintha kettészakadt volna a világ: azokra, akik belül élik meg az ünnepet és képesek időt szakítani magukra és a nekik fontosakra, és azokra, akik a látszatra, a körítésre hajtva rohanak, bizonyítanak, belefeszülnek az ünnepre való készülésbe. Melyik csoportba szeretnénk tartozni? Te melyik csoportba tartozol?
Már november óta tele vannak az üzletek akciós ajánlatokkal és karácsonyi ajándéknak való holmival. Decemberben csak karácsonyi zene szól a hangszórókból, kigyúltak a karácsonyi fények, s két hete már az üzletekbe sem lehet bemenni, annyira felbolydult minden és mindenki. Minden a karácsonyról szól. Vagy egyáltalán nem...
Ha megkérdeznénk az ajándékért közelharcot folytató ideges és fáradt arcokat, hogy mit jelent nekik az ünnep, vajon mit válaszolnának? Feldiszített karácsonyfát? Ajándékokat? Közös étkezést a szeretteinkkel? Bejglit és szaloncukrot? Van valaki, aki kimondaná, vagy ki merné mondani mit is ünneplünk lényegében?
Mert a karácsony nem az illatos és kivilágított fenyőfáról szól. Nem is a szépen terített asztalon égő gyertyákról, a gyerekek öröméről, vagy az ajándékokról. Ez mind csak kellék vagy körítés.
A karácsony lényege az első karácsonyban van. Abban az ajándékban, amit nem csomagoltak díszes papírba aranyszalaggal átkötve. Viszont mégis a legértékesebb ajándék lett, amit valaha kaphattunk. Az az ajándék, amit évezredekkel érkezése előtt elterveztek és megjósoltak. Az az ajándék, amely kétezer év múltán is jelen van és él. Ha hagyjuk neki.
Mert nekünk kell teret és időt adnunk annak, aki miatt ez az egész "felhajtás" van. Ő nem tolakszik, nem követeli a figyelmet, nem áll ki a rivaldafénybe. Viszont képes egy kivilágítatlan sarokba is fényt és reményt hozni. Szeretetet.
Figyeljünk rá. S ekkor talán a karácsony is karácsony lesz, nem harácsony, ahogyan most sokan, sokfelé megélik.
"Üdvözítő született ma nektek." (Lukács evangéliuma 2,11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése