Háznézőben a Balaton-felvidéken

Új hobbim van: vidéki házakat nézegetek! Amerre visz az utam, igyekszem letérni a főútról és a hátsó, forgalommentes utcákban elhagyott, eladó házakat nézek. A gyengéim az öreg házak, erről már írtam is (Elhagyott házak és Elhagyott házak 2). Ha tehetném, már holnap belevágnék egy régi ház felújításába, hogy a jövő szezont már vidéken tölthessem.

Vonz a vidék, a kert, a zöld, a friss levegő és a vízpart. Ha választhatnék, akkor biztos, hogy víz közelében élnék, legyen az folyó vagy tó. Ha tó, akkor meg persze Balaton.

Nemrég Szilvivel újabb élménydús pár napot voltunk együtt a Balatonnál. Már szinte hazajárok hozzá. Hévíz-Keszthely-Balatonberény a célpont, ha oda megyek. Most pedig a Balaton-felvidéket barangoltunk egy teljes napot, csodás őszi napsütésben és fényben.

Keszthelyet elhagyva az északi parton autóztunk. Balatongyöröknél van a Szépkilátás, ahonnan a nevéhez méltóan a legszebb balatoni panoráma tárul elénk. Látni a Badacsonyi hegyeket, a vizet, a szemközti fonyódi lankákat, a keszthelyi öblöt. Itt tudnék élni. Hát fel is kerekedtünk, s a főút helyett a hátső, hegyi utakon autóztunk tovább. Régi szőlősök, erdőalja ez, sok-sok szép nyaralóval és megfizethetetlen árakkal. Azért álmodozni lehet, ha egy-egy mesés zsalugáteres régi pinceházat vagy kacsalábonforgó palotát látunk.

Az ismertebb balatonparti települések helyett a kevésbé ismert, felfedezésre váró falvakat választottuk. Az egyik ilyen nagy kedvencünk is lett: nyárfákkal szegélyezett fasor vezet be a zsákfaluba, ahol az egyetlen utca körülöleli a völgy közepén álló régi templomot, öreg gesztenyefák szegélyezte utcák és hegybe épült házak mentén. Vannak házak, amiket már benőtt a gaz, s szinte menthetetlen állapotba kerültek. De vannak még házak, amiket most megszerezve csodás meseházikóvá lehetne átalakítani.

Ez a vidék mindent megad, amire az egyszeri embernek szüksége van. Csodás táj, pancsolásra és vízi sportra alkalmas Balaton, gyógyító hőforrások. A dombokon finom borok teremnek, Kékkúton és több más településen kristálytiszta ásványvíz bugyog. Több tanyát láttunk, ahol ősi állatokat tenyésztenek. Kell ennél több?

A "klasszikus" balaton-felvidéki helyek felé is autóztunk: Köveskál, Kővágóörs, Kékkút, Salföld. Ezek a falvak már igazán felkapottak, sok itt a nyaraló, a szépen felújított többszáz éves ház. De sajnos az árak az egekben vannak, itt kevés esélyünk van olcsó pénzen kis házhoz jutni. Salföld igazi mesefalu lett, sok művész él és alkot itt, rendezettek a porták, valami fennkölt "szellemiség" kering a levegőben.

Azért, hogy ne csak a látvánnyal teljünk be, a gyomrunkat is megtöltöttük, nem is akármilyen helyeken! A Hévíz melletti egregyi szőlősdombok tövében van az Öregharang Étterem. Itt különlegességnek számító ősállatokból készítenek ételeket, mindig a szezonnak és a szakács aznapi ízlésének megfelelően. Csirkét és disznót nem találunk a kínálatban, viszont mangalicát, szürkemarhát, őzet, fácánt, lovat, vagy éppen szamárhúst igen!

A másik gasztroélményünk Köveskálon volt, ahol a Miakő éttermet teszteltük le. Egy régi kocsmaépületet alakítottak át letisztult modern és hagyományos elemeket ötvöző design-nal. A hatalmas udvarban sok jó embernek van helye, biciklisek, autós kirándulók, gyerekes, vagy éppen kutyás vcndégek is szeretettel vannak üdvözölve.

A gasztroélményeinkről Szilvi sokkal jobban ír nálam, az ő bejegyzését itt olvashatjátok.

Hamarosan folytatódik a háznéző túrám, így újabb beszámolóval jelentkezem.