2014. december 16., kedd

Kattantak - filmen

Egy rosszkor jött megfázás szobafogságra kényszerített. Mivel elég korlátozott, amit idehaza csinálni tudok - pl. nincs erőm olvasni és "értelmes" dolgokat csinálni - ezért maradt a passzív szórakozás: a filmnézés. Mostanában több helyen ajánlottak pár Oscar-dijas alkotást, amit még nem láttam. Hát épp ideje volt pótolni a lemaradást.

A Silver Linings Playbook (Napos oldal) főszereplője tavaly kapta meg a legjobb női színésznőnek járó szobrocskát, Jennifer Lawrence még alig múlt 2o éves, de már számtalan nagy filmben szerepelt (pl. Éhezők viadala). Ebben a moziban egy korán megözvegyült fiatal nőt alakít, aki férje halála után "indokoltan" megkattant. Nála kattantabb a film másik főhőse, akit Bradley Cooper alakít. A fickó 8 hónap elmegyógyintézet után a szüleinél próbál új életet kezdeni és visszanyerni volt feleségét. A két fiatal önsegítő módon egymást próbálja kihúzni a nihilből, ami sikerül is. A többi a filmből kiderül. Tetszett, hogy a mozi egy átlag amerikai családot mutat be valahol Philadelphia közelében. A képek nagyon emlékeztettek Clevelandre. 

A másik filmet jövőre terjesztik Oscarra, Augusztus Oklahomában a címe. Egy ismert színdarabot filmesítettek meg, rengeteg sztárral a főszerepekben. Meryl Streep játssza a családfő anyát, akinek író férje öngyilkos lesz. A temetés adja az apropót, hogy a család összejöjjön. Hazatérnek a lányok (köztük a legnagyobbat Julia Roberts játssza), s azok családja. Hozzák magukkal a régi sérelmeket, a jelenlegi életük fájdalmát. Szenzációsat alakít benne Meryl Streep, aki rákbetegként gyógyszerfüggő és neurotikus lett. A film elég lehangoló, de profin megcsinálva. Azért ez nem egy hétköznapi családi történetet mesél el, s nem is annyira átlagos amerikai (oklahomai préri) vidéken.

A harmadik film egyik főszereplője is Meryl Streep, ez a film nem kapott Oscart, de alakjai mégis megérdemelnék. A Prime (Első a szerelem) főhősét Uma Thurman játssza, aki 37 éves elvált nőként a pszichiátere segítségével (ezt alakítja Streep) próbál talpraállni. A véletlen úgy hozza, hogy összejön egy nála sokkal fiatalabb, 23 éves művész fiúval, aki megerősíti önbizalmát. A dolog csattanója, hogy a fiú a pszichiáter saját gyermeke, s mire ez kiderül, jó kis kalamajka keveredik. S történik mindez New Yorkban, napjainkban. (Na jó, ez egy 2oo6-os film.)

Woody Allen filme, a Blue Jasmine szintén Oscar-dijas. Főhőse Cate Blanchet a legjobb női főszereplőnek járó díjat kapta meg. A filmben két arcát ismerhetjük meg: a gondtalan, előkelő New Yorkban élő gazdag feleséget és a nincstelen, pánikbeteg, a csóri húgához menekülő san fransiscoi nőt. A filmben látványosan ütközik így a keleti part fennköltsége a nyugati part bohémságával. Blanchetre tökéletesen illik a Chanel-kösztümbe öltöztetett és még nincstelenként is Luis Vuitton táskát villogtató Jasmine szerepe. Az már más kérdés, hogy a film hőseként szemernyit sem tud fejlődni a történetben, semmit sem tanul magáról és az életről. 

E négy filmet látva jöttem rá: hát mostanában úgy tűnik, az őrültekről szóló filmeket díjazzák a szakértők. Légy egy kicsit zizi, neurotikus, vagy kattant, s biztos, hogy filmre visznek. Valószínűleg látványosabban lehet ilyen nem hétköznapi szerepekben tündökölni, mint az átlagos, normális életeket megmutató filmekben. 

Ha választanom kellene, az én díjam az Augusztus Oklahomában nyerné. Úgy mint film és úgy mint fő és mellékszereplők. Viszont a legszórakoztatóbb  Prime, s a legtanulságosabb a Blue Jasmine. Érdemes mindet megnézni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése