Amerikából való hazatérésem után még mindig érnek meglepetések, csak már immár itthon, a saját hazámban. A legnagyobb meglepetés az, mikor magyarságot külföldön élő barátaimtól és ismerőseimtől tanulok.
A minap épp egy csapat amerikai kötődésű magyarral volt találkozóm. Mindannyian különbözőek voltunk, más háttérrel, családi állapottal, foglalkozással és életkorral. Ám a közös kérdés, téma ez volt: mitől vagy te magyar? A választ Amerikában született, de immár boldogan (!) és önként Magyarországon letelepedett honfitársaktól, valamint Magyarországon született, de Amerikában nevelkedett, valamint egyéb variációjú emberektől kaptam. Miért is téma ez nálunk?
Volt idő, mikor nem volt divatos magyarnak lenni, magyarkodni. Aztán volt, mikor igenis felkapottá váltak a tradicionális magyar ruhák, zenék és minták. Ma jól megfér egymás mellett modern és klasszikus, amerikai és magyar, akár a ruházatról, zenéről, vagy emberségről van szó.
Magyarságot tanultam az Országos Táncháztalálkozón is. Az elmúlt hétvégén azért látogattam ide, hogy clevelandi (!) barátaimmal találkozzam. Alig vagyok itthon pár hete, s máris "utánam" jöttek a clevelandiek. Képesek pár napra ide utazni, vállalni hosszú utat és költségeket, hogy a "forrásnál" meritsenek ihletet, magyarságot, no meg hogy a többi, száz különböző helyről ide sereglett magyar testvérükkel találkozzanak.
Külön programja is volt a határontúli, külhoni magyaroknak. Egy new jersey-i zenekar muzsikájára együtt ropta a szinpadon amerikai, német, erdélyi és ausztrál néptáncos. Aztán az igazi meglepetés akkor várt, mikor a szinpadon játszó zenekar tagjai lemezbemutató koncertjükre invitáltak (véletlenül épp őket is ismertem:). A lemezbemutatón ott szorgoskodott az alapitók három gyermeke, az Amerikában született, harmadgenerációs aprónép 3, 5 és 7 éves tagja. Szivszoritó volt az ő éneküket és hegedűjátékukat látni, hallani, átélni.
Aztán itt járt Berlinben élő, de szlovákiai magyar barátném. Ő a szlovákiai születése, bécsi tanulmányai, berlini munkája, német férje ellenére magyar maradt. Vagy csakazértis. Izesen beszéli a magyart, innen merit erőt, hitet, magyar zenére lazul vagy éppen dolgozik.
A lecke fel van adva. Elég kemény az üzenet: magyarságot merjünk a külföldön élő magyaroktól tanulni!
Életfa zenekar zenéje (itt épp New York utcáin játszanak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése