Budapesti kultursokk

Az imént láttam, hogy kultursokk cimmel New Yorkról már irtam bejegyzést. Nem is gondoltam, hogy egyszer majd épp Budapestről fogok kultursokkot kapni. Most kaptam.

Három hete vagyok magyar földön, ennek a java részét Budapesten töltöttem. Az ügyes-bajos dolgok intézése és az itteni ritmus felvétele közepette kezdtem behozni a kulturális lemaradást. Néztem a plakátokat és hirdetéseket: Milyen szinházi darabok futnak? Kik a népszerű szinészek? Készült-e jó magyar film mostanában? Mely könyvek vannak a bestseller listákon? Habzsoltam, faltam ezeket az információkat, aztán már nem értem be az infókkal: irány a szinház, a kultúra maga!

Szerencsére társamul szegődtek barátaim, akikkel hihetetlen élményekben volt részem az elmúlt héten. Kiderült, hogy van egy "last minute"szinházjegy árusitó oldal, a maesteszinhaz.hu, ahol aznapra lehet a maradék jegyeket megvenni, féláron. Az oldalra kattintva nem válogattam sokáig, gyorsan vettem két jegyet az elém kerülő első darabra. Végülis, nekem most minden új és jó. Nem csalódtam. A Pinceszinház Varsói Melódia cimű darabjáról épp olvastam egy kritikát. Két szereplője Gryllus Dorka és párja, Simon Kornél. Gyakorlatilag a darab próbáin lettek egy pár, azóta már gyerekük is született. Na, ezt látnom kell, gondoltam.

A darab amolyan háború utáni szocialista love story, ahol a lány egy lengyel cserediák Moszkvában, a fiú a frontról hazatérő önmagát kerestő fiatal. Szerelmük több évtizedet ölel át, de nem árulom el, hogy happy end van-e a végén.

A másik kultursokk az Operában ért. Az Andrássy úton sokat sétáltam mostanában, hihetetlen mennyi luxusüzlet telepedett ide. Még mindig itt áll a gyönyörű Operaház, ahová az esti órákban özönlik a nép. Mi a kakasülőre kaptunk jegyet. Nagycsütörtökön a Máté Passiót láttuk, hallottuk. Csodás ráhangolódás volt ez a húsvéti ünnepre. A németül szóló kórusmű megértése nekem nem okozott gondot, aki viszont nem érti a nyelvet, annak a feliratozás ellenére is akadtak nehézségei a darab követésével.

Szinház és opera közben levettem a polcomról egy Márai könyvet. Már olvastam, de újra olvasva még mindig izgalmas és mai volt a történet. Az igazi cimű regény és annak folytatása a Judit... és az utóhang sorai egy szerelmi háromszög történetét mesélik el világháború közepette. Márai mestere a szavaknak, az érzéseknek.

A filmélmény még várat magára, épp nem játszák a mozik a magyar filmeket.

A fenti kép egyik kulturélményemhez sem kapcsolódik, ám mégis megfogott valamiért. Kicsit márais hangulatot, budapesti sétát, borongós tájak mutat, ám nekem mégis nyugalom és béke jön át a képből. Mint itt ma Budapesten.