A város 100 éves épületeit lehetet bejárni, megtekinteni, lefotózni egy szervezett programon. Persze a hozzám legközelebbi, zuglói programhoz csatlakoztam. Egyik túra a Városliget és környéke népszerű helyei felé tartott (múzeumok, állatkert, Gundel stb), egy másik program viszont a kevésbé ismert villákat, lakóházakat mutatta meg. Én ez utóbbihoz csatlakoztam.
Zugló kezd életteltelivé válni. Kis terecskéi megújulnak, új szobrokat, emlékműveket állitanak, virágositanak. Bicikli- és sétautak épülnek, épületeket tataroznak. Jó itt élni, jó itt sétálni. Az egyik közösségi központban kiállitások, előadások, s Zuglóról szóló kiadványok várják az érdeklődőket. Erről egy későbbi bejegyzésemben számolok majd be.
Szóval zegzugos Zugló rengeteg meglepetést és csodát tartogat. A Stefánia út legendás a korzóiról, palotáiról. A Thököly utcán sétálva ha bekukkantunk a keritések mögé, csodás szecessziós lépcsőházakat, kapualjakat, oromzati diszeket látunk. Még az omladozó vakolatok ellenére is elvarázsolnak a kevésbé ismert házak csodás dombormű vagy szoborelemei.
A meghirdetett séta mivel elég lassan haladt, magam vettem nyakamba az utcákat. Olyan csodakastélyokat találtam, melyek történelmet, legendákat, az egykor ott lakó művészek és elegáns családok életét sugallják.
Azt hiszem, sose fogok kifogyni a környék látnivalóiból. Fogok én még erre sétálni, tekerni, várost felfedezni. S abszolút nem értek egyet József Attilával, aki versében ezt irta: "Zuglóban zúg a villamos, Zuglóban nincs egy hely nekem..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése