Költészet napjára

Ezt Szilvi barátnémnak küldtem. Ő tájékozott irodalmárként emlékeztetett, hogy épp a Költészet Napja van ma. Ilyen nincs Amerikában, ehhez Magyarországon kell élni! S csak itt tudok magyar verset, magyar földön értelmezni és szeretni! Mint ezt is. Rólunk szól. Éljen az irodalom és az irodalmár-műkedvelők.

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 143. darabja

A nõ: tetõtöl talpig élet.
A férfi: nagyképû kisértet.

A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.

A nõ: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.