Csaknem napra pontosan ugyanazon a napon született két magyar hölgy, illetve néni. Az egyiknek a 90. születésnapját ünnepeltük, a másikat pedig aznap temettük.
Mária néniről már többször irtam. Jó kis feladat ő nekem. Munkát adott, feladatot, volt mikor kirándulni vittem, s közben sokat tanultam tőle Amerikáról, itteni magyarokról, emberségről. Sajnos egészségi állapota miatt már többször majdnem "elment" e világból, ezért külön öröm, hogy megélhette ezt a kerek évfordulót. Most is épp egy ápoló otthonban van több hete, ott szerveztünk neki szülinapi bulit. Bár nincs családja, mégis összejöttünk vagy egy tucatnyian magyarok és amerikaik. Volt zserbó és diótorta, no meg Boldog születésnapot! nóta magyarul és angolul.
A másik néni a temetése előtt két nappal töltötte volna be a 90-et. Személyesen sosem találkoztam vele, de családján keresztül sokat hallottam róla. Búcsúztatására nagyon sokan jöttek el, a templomban nem lehetett ülőhelyet találni, annyian voltak. Nem voltam még itt temetésen, igy nekem ez is "élmény" volt. Amerikában nem annyira a halálra, a veszteségre, a gyászra koncentrálnak, egy temetésen is inkább az életet, az elhunyt szellemi örökségét "ünneplik". Most a templomi beszédek, a család személyes búcsúja után ebéd volt, s a temetőbe már csak a szűk család ment ki.
Az amerikai magyarok egyébként még halálukkor is magyarok maradnak. Magyar megemlékezés, himnusz, nemzetiszinű virágok. Clevelandben több temetőben is van magyar "szekció", ahol sorban egymás mellé temetkeznek az itteni magyarok. Sőt többen kérik a hamvaik magyar földben való elhelyezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése