Madáretető

Na nem ám valamilyen fából barkácsolt etetőre kell itt gondolni! A múlt héten kézből etettem a madarakat az egyik közeli parkban! A madarakhoz eléggé felemás a hozzáállásom: szeretem nézni őket, elképzelni, milyen lehet repülni, ugrabugrálni az ágakon, viszont félek is tőlük, s nem merném megfogni őket!

 Szembenéztem a félelmeimmel, s úgy döntöttem közelebbről akarom megismerni Ohió szines madárkáit. Melinda barátnőm mutatta meg nekem a Sand Run Parkot, ahol a föld alá épitett (földház:) látogatóközpontban lehet magvakat venni az etetésre váró madárkáknak. A magvakkal felszerelkezve kis erdei sétára indultunk. Egy napos sarkon kezünkbe pár szem magot tettünk, majd vártuk az érkezőket.

Nem kellett sok idő, s már a közeli bokrok ágain ugrándoztak a kis madárkák: cinkék, taralyos nemtudom magyarul mi a nevű madárka, tűzpiros kardinál és kék  szajkó. Hát, elég felkavaró volt az első madárka érkezése, ahogyan kis lábacskáival megkapaszkodott a az ujjamon, aztán egy magot (egyetlent, ők nem habzsolnak, nem pazarolnak) csőrébe vett, s elrepült, hogy megpucolja, s megegye.

Aztán szép sorban jötteka többiek. Nem zavarták el egymást, sőt kivárták, hogy egyszerre csak egy valaki legyen a madaretetőn (mármint az emberen), s ha az elrepült, jött csak a másik. Olyan forgalmas légikikötő alakult ki körülöttünk perceken belül, hogy újabb zacskó magért kellett elmennünk. Az etetés pillanatait mutatják a képek.

"...ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket." (Máté 6. 25-26)