Ölelés

Megvan az angyalfigura, amiről pár napja irtam! Nem is angyal, hanem a boldogság figurája ő. Kitárt karokkal, szabadon, átöleli a világot. A neve is ez: Happiness, free to sing, laugh, dance...create.

Valahogy igy jöttem én is ide, s próbálok most igy hazatérni. Karjaimat kitárva a világ felé, készen az újra, a dolgok befogadására. Épp nemrég válogattam a fotóim között, s feltűnt, hogy azokon, amiken a legfelszabadultabb vagyok épp a mellékelt figurához hasonló mozdulatokat teszek. Tessék csak megnézni a Journey is over bejegyzésemet augusztusban.

Nem sok mindent tudtam ide hozni magammal, mármint úgy fizikailag. S most, mikor a bőröndöm már útra kész sem tudok sok mindent hazavinni. De viszek valami nagyon amerikait magammal, az ölelést. Itt ugyanis puszi helyett a jóismerősök egymás nyakába borulva, s egymást jól meglapogatva üdvözlik egymást.
Az egyik kedves filmem is a reptéri ölelésekkel kezdődik és ezzel is zárul. Épp a múlt héten néztem újra, csakhogy ráhangolódjak a karácsonyra, az utazásra, no meg a rég nem látott ismerősök üdvözlésére. Love is all around, Love actually...

Ölelésre tárul a Rio de Janeiro-i Krisztus szobor karja is. Számomra a megfeszitett, kereszten függő Krisztus sem a halált jelenti csupán. Mintha kitárná karjait a világ felé, az emberek felé, még ott, a kereszten is. Gondolnánk ezt most, karácsonykor, amikor a betlehemi jászolban fekvő kisded köszön vissza minden sarkon? Gondoljunk erre is...

"Egy ölelés ideális ajándék. Mindenkire illik a mérete, és senki se ellenzi, ha továbbadják."
(Hugo Ball)