Amikor van egy Mamim

Irtam már arról, hogy milyen, amikor van három gyerekem. A gyerkőcökön kivül viszont egy nagymamára is szert tettem. Még otthon mielőtt indultam volna gondolkodtam is, hogy ki fog az én nagyszüleimről gondoskodni, vagy ki látogatja meg őket helyettem. No meg, hogy "kin élem ki" a családtagjaim hiányát. Nos, egy nagymamit sikerült beszereznem, rögtön az ittlétem első hetében.

Munkakapcsolatnak indult, aztán egész mély őszinte barátság alakult ki közöttünk. Annak idején ő is épp ennyi idős volt mint én, amikor amerikai tartózkodását elkezdte. Ma már 88 éves, s egy nagyon tartalmas élet áll mögötte. S kész arra, hogy a tapasztalatait átadja, megossza velem, segitve ezzel itteni beilleszkedésemet. Ha kellett az itteni bankügyeimben segitett, vagy csak megmutatta azokat a csodás parkokat, helyeket, ahol jókat lehet kirándulni. Figyelemmel követi a tanulmányaimat, a programjaimat, kisebb-nagyobb utazásaimat. Mesél nekem az amerikai magyarokról, bevezet az itteni ismerősi köreibe.

S mit tudok én cserébe nyújtani neki? A munkakapcsolatunkból eredően én vagyok az, aki segit neki a lakást, a házat rendben tartani, ha kell postára, patikába menni, bevásárolni. Ha kell autóval hozom és viszem, orvoshoz, boltba, vagy csak úgy kirándulni. A munkakapcsolaton túl pedig akkor is felhivom és felkeresem, amikor éppen semmi feladatot nem ad nekem. Mint például most, amikor lábtörés miatt hetekig kórházban fekszik ágyhoz kötve, s örül minden ismerősnek, s kintről hozott hirnek.

Hát igy vagyunk mi, én és a Mamim.