2013 - a várakozások éve

Elég nehéz összegzést irnom 2013-ról. Arról az évről, amely oly sok változást, várakozást, visszatérő élményeket és mégis állandóságot hozott az életembe.

Az évet még Amerikában kezdtem. Magányos, elcsendesedős újévvel, aztán munkára való várakozással. Hiába. Március lett, mire egyértelművé vált, hogy ideje hazatérnem Magyarországra. Végleg. S hazatértem, budapesti hóesésbe, beázott lakásba, kedvtelen emberek közé. Jöttem elszántan, vágyva, tervezve. Aztán az elszántság a visszailleszkedéssel kezdett elszállni: időbe telt, mire visszataláltam a munkához, a barátokhoz, családhoz és ismerős helyszinekhez.

Közben jött egy forró nyár, belföldi pár napos kalandozásokkal, majd ősszel néhány osztrák kirándulással. Mig nyáron még elég volt a magyar tenger és a magyar táj magyar ecsettel, ősszel kezdett kevés lenni a magyar levegő: vágytam máshová, nyugatnak, Európába, mosolygós emberek és rendezett körülmények közé. Megharcoltam magamban újra az elmenés-visszatérés harcát, s végül ez utóbbi győzött: maradok.

Nem tudom mire és kire várok. De még várok. Ehhez türelem és hit kell. Nagyon. Nem menekülök, félretettem a nyúlcipőt. Ami rám vár, az itt vár. Illetve ott, ahol éppen vagyok. Kis hazámban, vidéken vagy a fővárosban, dolgozva, vagy munka nélkül, egyedül vagy párosan. Meglátjuk. Igy állok a következő év elébe.