Osztálytalálkozó

Az elmúlt hétvégén került sor a középiskolás osztálytalálkozómra. A nyiregyházi Sipkay Barna Szakközépiskola első (!) kéttannyelvű idegenforgalmi tagozatán végeztünk 1997-ben. Pontosan 16 és fél éve. Épp ideje, hogy összejöjjünk. Összejöttünk.

Mikor először hallottam az osztálytalálkozó hirét, nem tapsikoltam örömömben. Mit kezdjek én a több, mint 15 éve nem látott, s egyébként is csak érintőlegesen ismert egykori osztálytársaimmal? Aki fontos volt nekem anno, az fontos még ma is. Kb. 4-5 emberrel tartom a kapcsolatot, tudunk egymásról, velük nem kell külön osztálytalálkozóra mennem, hogy találkozzunk. Aztán mégiscsak rávettem magam: talán érdekes lenne találkozni a másik 30 emberrel, megnézni, mennyit változtak, mire jutottak, mire emlékezünk még a középiskolás évekből.

Az iskola épületében találkoztunk. Számunkra nem az iskola, annak fizikai valója jelenti a köteléket, hanem az emberek és az ott elhangzottak. A suli még mindig a régi helyén áll, a tantermünket nem tudtuk megtalálni (több termet is magunkénak tudtunk anno), igy találomra foglaltunk el egy termet a rögtönzött osztályfőnöki órára. Az ofő hozta a formáját: néhány anekdotába illő régi történetet elevenitett fel rólunk a maga sajátságos humorán. Mi meg a saját magunk sztorijaira kevésbé, inkább másokéra emlékeztünk: az órákról sorozatosan elkésőkre, puskázós sztorikra, bűntetéssel járó szabotázs-akciókra. Ahogy az osztályfőnök kiemelte: nyitott, a kereteket feszegető társaság voltunk, de nagyon tudtuk, hogy mit akarunk.

Akad köztünk, aki az iskola után külföldre sodródott: van aki Amerikában, Ausztriában, vagy éppen Görögországban él, ott alapitott családot, ott él és dolgozik. Többen töltöttünk hosszabb-rövidebb időt külföldön, hogy aztán mégis hazatérjünk, s idehaza próbáljunk szerencsét.
Főiskolára, egyetemre többnyire más városokba mentünk, ám néhány "ős-nyiregyházi" mégis visszatért és itt valósitja meg magát. Jónéhányan viszont a fővárosban vállalunk munkát.
Családi állapot tekintetében a többség házas, vannak néhányan elváltak és néhányan még függetlenül. Gyerekszám 0-3 között van, a legkisebb pár hónapos, a legnagyobb 14 éves. Diplomáink és nyelvvizsgáink száma átlag kettő.

Jó volt egy estére visszautazni az időben. Találkozni, és megállapitani, hogy az évek telnek, viszont mi nem öregszünk: szinte ugyanúgy nézünk ki mint egykor. Humorunk és mesélőkedvünk jobb, mint valaha, s a mostani találkozón felbuzdulva lesz még folytatás.

Jövőre veletek ugyanitt. Vagy valami hasonló.