Idén a tél igencsak megváratott minket. A karácsony ragyogó napsütésben telt, s a mínuszok is csak januárban köszöntöttek be. Január vége volt, mire az első hó megérkezett hazánkba.Ahogyan írtam, vidéken szépen behavazódott a táj, jó kis fennakadást okozva a közlekedésben. A katasztrófavédelem "felkészülten" várta a havazást: esett pár centi (na jó, valahol 12-25 centi) hó, s máris megállt az élet.
Mindeközben a tengerentúlon egész januárban "katasztrófahelyzet" van: mínusz 13 és 25 fok a Középnyugaton, ahol én is éltem, s havat soha nem látott vidékeken (Texas, Georgia, Alabama) fagypont alatti hőmérsékletek, a keleti parton süvítő szelek. Míg odaát a naponta lezúduló félméteres havat is képesek kezelni, ideát az egyszeri alkalommal lehulló 25 centi is megakasztja a fogaskerekeket.
Budapestre a magyar vidéknél is később, szinte január utolsó napján jött meg a hó. Reggel el se akartam hinni a fehérre festett elém táruló képet. Gyerekként ujjongtam a szálló hópelyheknek és a sok szürkeség után megtisztult, kifehéredett tájnak. Még az sem zavart, hogy a busz csak vánszorogva haladt az úton és hogy lefagyott a fejem, kezem mire beértem. Idén egyetlen egyszer kellett csak kiásnom (na jó, letakarítanom a hótól) az autót. Tavaly és a korábbi években napjában 3-szor is előadtam odaát a kiásós, hóleseprős, bemelegítős történetet.
Idén hiányzott a tél. A hó. Az amerikai.
Lehet, hogy pótolni kellene valami téli tájas síeléssel vagy korcsolyázással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése