Dokufilmekkel Amerikába

A 2013-as évet csaknem teljes egészében újra Magyarországon töltöttem. Kimaradtam igy számos amerikai-magyar programból. A lemaradást filmekkel pótolom: köszönhetően a technikának és lelkes filmeseknek, az elmúlt hónapok eseményeiről összefoglalókat kaptam, amiket most sorban összegyűjtöttem és újra néztem. Annyira jó volt újra látni az ismerős arcokat, hallani a furcsa, amerikás magyar beszédüket és átélni velük a programok izgalmát.

Még a nyáron volt Washingtonban a kéthetes Smithsonian Folklife Festival. Itt a magyar népi kultúra volt a diszvendég. A Duna TV csaknem egyórás műsort készitett a kiutazó magyar művészekkel: zenészekkel, táncosokkal, énekesekkel. A műsorban megszólalnak a szervezők és a clevelandi hagyományörző magyarok is. Jaj de jó volt őket látni! Ha arra gondolok, hogy majdnem dolgoztam ezen az eseményen, összeszorul a szivem. De valamiért igy kellett lennie: itthonról, többezer kilométerről követtem csak a programjukat.
A dokumentumfilm itt látható.

A másik nagy népzenei program Clevelandhez és az ottani Regös csoporthoz kötődik. 2013. novemberében 40 éves jubileumát ünnepelte az a néptánccsoport, amelynek mai tagjai kivándorolt magyarok Amerikában született unokái és gyermekei, ahol kézzel készitik, himzik a viseleteiket, és olyan népdalokat énekelnek "őshazai" átéléssel, amiket én még nem is hallottam. Ennek a rendezvénynek az előkészitésében is volt egy kicsi részem: több mint egy évvel ezelőtt már elindultak az előkészületek, a program összeállitása és kommunikálása.
Pigniczky Réka filmjét nemrég a Duna TV vetitette, itt megnézhető. A film második része január 19-én kerül műsorba.

S végül egy másik novemberi, hálaadási program. Az immár 53. alkalommal megrendezett Magyar Találkozó és Bál Clevelandben. Ezen a programon háromszor is részt vettem, kétszer elő is adtam ott. Csodás báli képek őrzik a hangulatot és a jóbarátok mosolyát. Nagyon jó volt egy rövid összefoglalóban megnézni, hogy milyen műsorok, előadások és vendégek voltak idén. A kisfilm itt található.

Jómagam ezekkel a hirekkel és filmekkel repültem át lélekben az óceán túlsó partjára. Hogy aztán a valóságban és szivemmel is megérkezzek Magyarországra, ahol sokkal nehezebb magyarnak lenni és maradni, mint odaát.