American dreams vs európai álmok

Nem vagyok egy álmodós fajta, de mostanában sokat álmodom. Meglepetésemre legtöbbször emlékszem is az álombeli történésekre.

Mivel egy óceán és hat időzóna választ el a hozzám közelállóktól, igy amit nem tudok a való életben, azt megvalósitom az álmaimban. Igy találkozom családom tagjaival, csevegek a barátnőkkel, beszélgetések zajlanak, melyek csak a fejemben játszódnal le egyébként...
Amerikában élek, de az álmom mégsem amerikai. Európai, nagyon is. Viszont lehet, hogy mégsem Európa most az álmok megvalósitásának hazája?

Az elmúlt hónapokban igen feszült a helyzet a gazdaságban. A nemzetközi helyzet fokozódik, az óceán mindkét partján. Megrengett az euró-zóna, melyre még nincs végleges megoldás az Unióban. Meg tudja-e tartani a néhány erős gazdaság (értsd Németország) a számtalan gyengélkedő országot? Vagy magával rántják-e a gyengék (Görögország, Olaszország) a többieket? S hol a helye a mi hazánknak, a mindig kisebbségben lévő, nagyhatalomnak sosem nevezhető Magyarországnak? Sodródunk euró, svájci frank és amerikai dollár tengerében. Alárendelődünk a nagyoknak, s közben nincs meg a saját utunk, erőnk, szándékunk.

Miközben arra készülök, hogy tanulmányaim végeztével hazatérek, van-e ország, kontinens, iparág vagy cég, ahol lehetőséget, munkát és megélhetést adnak? Vagy csak Amerika a lehetőségek hazája, még most is?

Az amerikaiaknál is válság van, de itt valahogy kevésbé lehet ezt észlelni. Magas a munkanélküliség, viszont jónéhány területen emberhiánytól szenvednek. A fizetések itt tisztességesek, s jelen helyzetben a csökkenő ingatlanárak és termékakciók miatt olcsóbban lehet megélni, többet lehet tartalékolni.

Igy hát versenyben van az amerikai álom az európaival. Örülnék, ha az európai nemcsak vágyálom maradna.