Állati élmények

Ha Afrika, akkor elefánt, oroszlán és zebra. Nos, mi ezeket nem láttuk, ehhez kicsit délebbre, a "fekete" Afrikába kellett volna utazni. Mi most az észak-afrikai állatokkal találkoztunk, ismerkedtünk.

Gólyafészkek Marakesh medinájának kapuján. A magyar gólyák is itt telelnek valahol!

Legelső nap a madarak hívták fel magukra a figyelmet. A 2. emeleti gangról nyíló szobánk ablakán már korán reggel mindenféle madárcsivitelés szűrődött be. Egyszerűen nem lehetett mellettük aludni. Az itthoni cinkék és galambok mélyebben búgnak, ott magashangú csipogók nyomták a reggeli műsort. A fákon repkedő madárkák mellett a szomszéd udvarban kapirgáló kakas okozott még hangzavart. Még ki sem világosodott, már fújta a kürtöt, az ébresztőt.

Hatalmas gólyafészek Volubilis romváros oszlopán

A leglehetetlenebb helyeken is találni gólyafészket. Így a marakeshi bazár díszkapuját több fészek is díszítette, de gólya költött a római romváros, Volubilis egyik korintuszi oszlopának tetejére is.

Kiutazásunk előtt kötelező oltásként tetanuszt is kaptam. Ugyanis Marokkóban sok a kóbor állat. Az utak mentén sokféle kutya bóklászik, a városok kavalkádjában pedig macskák jönnek éttermi maradékot kunyerálni. A legjobb képet ide is beteszem: a húspultnál megszámlálhatatlan sok macsek várta a leeső falatot.

Potyafalatra váró macskák

Utunk során a legtöbbet birkából illetve kecskéből láttunk. Kecskenyájak legeltek az útmenti pusztán, a hegyoldalban, kiskecske hűsölt a nomád sátor árnyékában.

Birkanyáj Fez határában, ők is élvezték a város panorámáját

A marokkóiakat nem annyira a lovak, inkább az öszvérek és csacsik szolgálják mint teherszállítók. A legszűkebb sikátorban is bármikor szembe jöhet egy áruval vagy építkezési anyaggal megrakodott csacsi, vagy akár egy egész fogatot vontató állat. A gazdája általában messziről kiáltja, hogy "Barak", vagyis vigyázz, lépj oldalra, mert állatunk lendületben van és elsodor.

Csacsi kukucskál reggel, mikor még ember se járt az utcán

A sivatagban természetesen van teve. Vagy mégsem. Mi dromedáron tevegeltünk, Míg a tevének van egy vagy két púpja, addig a dromedárnak egy sincs. A kísérőnk elmondása szerint a tevékkel a Kelet-Szaharában járnak, itt nyugaton (Marokkó a Szahara legnyugatibb csücskében van) dromedárokat használnak. Nos mi ezeken tevegeltünk.

Megtudtuk, hogy a tevéknek (dromedár) nincs neve, csak megszámolják, hogy megvan-e mind. Ja, s csak fiú állatokon lehet tevegelni, a lányokat kímélik. 

A legbizarabb állatos élményünk az Atlasz-hegyszég makákó majmaihoz kötődik. A makákók közül ez a fajta él az Egyenlítőtől legészakabbra, többezer méter magasságban is túléli a havas teleket. Apró testük simogatnivaló.

Kicsi makákó éppen kukázott

Gyakorlatilag az Atlaszon átkelve az út szélén megállva szó szerint karnyújtásnyira voltak tőlünk és a kezünkből etethettük almával és banánnal az apró állatkákat. Videón rögzítettem, amint egy apró majomkölyök az anyja védelmébe bújt, aztán a mama nem túl kedves módon szépen elhajtott engem a kamerámmal.

Én és a makákó. Ki fél jobban a másiktól?

Utunk nagy részén nem volt sem szúnyog sem légy. Aztán valahol mégis megjelentek, de nagyobb csípést, fertőzést szerencsére nem okoztak. Utolsó szálláshelyünk tetőteraszán épp a naplemente fényeit csodáltuk, amikor a szomszédus udvaron egy megtermett patkány futott át. Ő békében él az ottani tyúkokkal és kakassal, rá-rájár a nekik kiszórt magvakra. Hát, szurkoltunk, hogy éjszaka ne nálunk keressen menedéket.

Na itten vannak a patkánynéző túratársak. 

Na ezen patásoknak ma nem volt szerencséjük. Mehetnek a levesbe. Vagy a a kocsonyába. Ilyen formán árulták őket a piacon.