Nemrég érdekes dologra jöttem rá: körül vagyok véve idős emberekkel, akiknek segitek, akiknek dolgozom, vagy éppen barátságban vagyok, s szinte velük jobban megértem magam, mint a kortársaimmal. Öregszem?
A témához kapcsolodóan egész véletlenül több filmet is láttam az "öregség" témakörben. Nagy kedvencem a
Felül semmi (Calendar Girls). Az angol filmben egy falucska női körének tagjai nagy ötlettel állnak elő: úgy gyűjtenek adományt, hogy naptárat készitenek a saját meztelen fotóikkal. A történetet már csak az teszi izgalmasabbá, hogy valóban megtörtént az eset. Jó humorú, kedves film nagyszerű szinészekkel.
Hasonlóan humoros és angol a The Best Exotic Marigold Hotel (
Keleti Nyugalom). Az előző filmből több szinész is hatalmas alakitást nyújt ebben a moziban, amit eredeti angol-angol nyelven alkalmatos megnézni. Röpködnek a poénok, gyönyörűek az Indiában forgatott képek, szinte érezni az illatokat. A történet akár valóságos is lehetne: angol nyugdijasok feltöltődni, pihenni, nyugdijukat élvezni Indiába utaznak, ahol egy lerobban, de mégis hangulatos hotelben életre szóló élményeik lesznek.
A harmadik film amerikai, sajnos nem annyira jó mint az előzőek, de azért érdemes megnézni.
Hope Springs (Remény Tavasza) főszerepében Meryl Streep és Tomy Lee Jones hatalmasat alakit. A történet egyszerű, egy nyugdijhoz közelitő házaspár női tagja szeretné visszahozni a régi tüzet a házasságba, ezért ráveszi a férjét, hogy menjenek el egy házasterápiára. A nehezen induló kurzus végül sikert hoz.
Mi a tanulság? Hogy az öregeket azért csak vegyük emberszámba. Sőt. Tudnak még meglepetést okozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése