A héten volt Valentin-nap, s nekem két moziélményem is aktuálissá tette az igazi társ, igaz szerelem, s igaz kapcsolat kérdéskörét. Mindkét filmben az imádott nő emlékezetkiesésben szenved, s a párja ennek ellenére, sőt ennél inkább többször is hajlandó őt meghóditani. Kérdésem: van ilyen a valóságban is?
Az 5o első randit már sokévvel ezelőtt is láttam, kicsit bugyuta, megmosolyogtató film Adam Sandlerrel és Drew Barrymore-ral, de mégis igazán elgondolkodtató a történet magja. A lány egy baleset miatt csak az előző napra emlékszik, s újra-meg-újra ugyanazt a napot éli át. A fiú pedig minden nap újrakezdi a lány meghóditását, újra-meg-újra bemutatkozik, szórakoztat, s bebizonyitja, hogy érdemes a lány szerelmére. Hosszútávon. S a lány ezt a kitartást megtanulja értékelni. S mindez gyönyörű hawaii szintéren játszódik.
A másik film most került a mozikba.
A The Vow (Fogadom) megtörtént eseményeket dolgoz fel. Itt is balesetben vesziti el az emlékezetét a lány, aki pár évet elfelejt. Például azt, hogy férje van, akit szeret, s a szüleitől, s azok elvárásaitól független, önálló élete. A kómából felébredve ezért visszatér az évekkel ezelőtti önmagához, hazaköltözik, elválik a fiútól, akihez nem tudja, hogy mi köti, s elhagyja a művészi pályát. Hogy aztán mindent újra kezdjen, s újra megtalálja a hivatását és a szerelmét. Mert a fiú ugye kitart a válás, a szülők rosszakarata és a lány bizonytalansága ellenére is. A történet a valóságban folytatódik, újra összeházasodnak, s ma már többgyerekes szülők. Boldogok.
Újra kérdem: van ilyen? Aki nemcsak egyszer akar meghóditani, hanem, ha kell újra-meg-újra, többször, százszor? Vagy csak egyszer de igazán? Vagy ehhez katasztrófának kell történnie, vagy mesebeli diszletek között lehetséges ez?
Amig válaszra várok, egy bizakodó dal a lenti linket. A szivárványon túl (és innen is) hihetetlen ez a világ. Énekli az első film zenéjében a hawaii, mindig optimista zenész.
Somewhere over the rainbow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése