Azt hiszem, már elég idő eltelt, hogy irjak új családomról.Érdekesen alakult az idekeveredésem: ők ajánlották fel, hogy költözzem hozzájuk, én viszont kapásból visszautasitottam az ajánlatot. Kicsit elegem volt a nagycsaládos életből, az alkalmazkodásból. Önállóságra és szabad élettérre vágytam. Ám a korlátozott anyagiak és elmaradó támogatások miatt mégis igent mondtam, legalábbis egy tesztidőszakra.
Szerencsére épp nyáron indult az ittlétem, amikor a család összes tagja táborokban töltötte az idejét. Igy volt időm egyedül lenni, sőt az egyedüllétet megunva vágyni a családi közegre, a sok mozgolódásra. Mozgolódásból van is elég. Négy gyerek és két igen aktiv felnőtt élete hatalmas koordinációt igényel. Hetekre előre be van jegyezve minden esemény a naptárba. Hétközben iskola, majd iskola utáni magyar, német, zeneórák, néptánc és cserkészet. S mindez gyerekenként különböző helyen és időben! A hétvége a családé, ilyenkor van kis lustálkodás, kertben grillezés, vagy közös filmnézés, de nem ritka, hogy barátnők, barátok jönnek a gyerkőcökhöz bulizni, ittaludni.
Szóval mozgás van, itt nem lehet maganyos, elvonult életet élni. De talán jobb is ez, részese lenni egy őrületnek, amivel normál esetben nem találkoznék. Jó látni, mennyi erőfeszités egy hatalmas család igazgatása, ám mégis mennyi ötlettel, örömmel és könnyedséggel lehet ezt csinálni. Jó példák ők, én örülnék, ha ezt kicsiben tudnám majd működtetni. Addig pedig maradok a hetedik családtag.
Apropó: a kép felső sora a "szűk" hatszemélyes család, lentebb az éppen aktuális betolakodók, vendégek és hálótársak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése