2011. szeptember 20., kedd

Pennsylvania 2.

Pennsylvaniáról már irtam korábban. Valószinűleg ez az állam, ahol a legtöbbet jártam, mégis a legkevesebbet láttam. Az elmúlt két hétvégén igyekeztem pótolni ezt a hiányosságot, többórás autózások eredményeképpen láttam valamicskét ebből az óriási, történelmi államból.



A new jersey-i esküvő után a hazautunk az Appalache-hegységen át vezetett. Alpesi jellegű domborulatok, fennsikok, hegyi falvak, alagutak. Miért ne nézzünk szét valami idilli helyen? Kaptunk néhány javaslatot ismerősöktől, végül Jim Thorpe városában álltunk meg pihenőre, nem csalódtunk.




A városka eredeti neve egy indián elnevezés volt, a 2o. században vette föl a hely az egyik legsikeresebb amerikai olimpikon nevét, akit itt temettek el. A várost kis Svájcnak is nevezik: lent kanyarog a folyó, partján vasút, hidak, a hegyoldalban pedig egy varázslatos városka, akár a kosztümös filmekből lépett volna elő. Jim Thorpe az egyik legfontosabb bányaváros volt a 19. században, a bányák megnyitása után a helyi iparosok vasutat épitettek, s azon szállitották a szenet a külvilágba. Maga a város egy elzárt völgyben fekszik, ahol a folyó áradásai miatt a házak állandó veszélyben vannak. Ennek ellenére egy romantikus, kőburkolatos település fejlődött itt, Viktoriánus házakkal, palotákkal, számtalan hotellel. A régi épületekben ma galériák, kézműves boltok, éttermek működnek. Jelentős itt a turistaforgalom télen-nyáron: most éppen raftingozni, bicajozni, túrázni lehet, télen meg sielni, vadaszni. Nagyon visszajönnék ide egy romantikus vidéki hétvégére...


A másik pennsyilvániai élményünk most hétvégén történt. A Kutztown és New Jerusalem közeli tanyavilágban van a Magyar Tanya, ami most ünnepelte 5o. évfordulóját. A tanyát már láttam több dokumentumfilmben (az Inkubátorról irtam is), most testközelből ismerhettem meg ezt a legendás helyszint, s annak alkotóit.
Gondoljuk bele: az 56 után emigrált magyarok alig, hogy letelepedtek pár éven belül azon gondolkodtak, hogyan tudnának egy kis magyar klubot létrehozni. Majd Philadelphiától nem messze, a festői dombocskák között néhány magánember a saját pénzét nem sajnálva megvesz egy régi farmot, non-profit társaságot hoz létre, s célokat kezd kitűzni. Egymás után épülnek fel a tanya épületei: a hatalmas konyha és rendezvényterem, majd a panzió a kápolnával, uszodát készitenek és tavat ásnak. Az erdőben egymás után kis bodegák, lakókocsiházak telepednek le, egy-egy család saját tanyája, ahol sokan egy egész nyarat töltenek. "Kerékfalva" - nevezi el a helyet az egyik ismert költő ittjártakor, "ahol sok jó magyar összegurul". A nyaraláson kivül irodalmi estek, koncertek, bálok, újévi bulik, vadászatok és esküvők szinesitik a környék életét.

Kis Magyarország ez, egy maroknyi magyarnak. Immár a harmadik generáció tagjai élvezik a hely nyújtotta lehetőségeket, a gyerekek magyar iskolába, cserkésztáborba, vagy éppen néptánc fesztiválra érkeznek ide.

Tanulhatunk az itteniektől vak hitet és akarást, önzetlen odaszánást mind anyagiakban, mind munkában és szeretetben. Jó lenne még ide is visszajönni.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése