Természetesen az írónő álnevet használ, többet is. Először akkor változtatták meg a nevét, mikor anyja újra házasodott, s a kicsi új apát kapott. Majd saját maga váltott nevet 18 évesen, miután átszökött Kínába. Kínában rokonoknál élt egy rövid ideig, de tőlük tovább állt, s a saját lábára állva keresett munkát és szállást.
Megtanult kínaiul, olyannyira, hogy mikor valaki feljelentette, a rendőrök elengedték, mert szerintük ő kínai. Ekkor váltott újra nevet, elköltözött, s majd 1o évig élt Kínában, ahol felszolgálóból tolmáccsá küzdötte fel magát. Olyannyira, hogy tudta a családját támogatni Észak-Koreában. Viszont a biztonság miatt Dél-Koreába vágyott. Így kalandos úton ide érkezve menekültvédelmet kért, s kapott, így letelepedhetett, egy új néven. Az anyját és öccsét elég nehéz úton szöktette ki Kínán és Laoszon keresztül Dél-Koreába, hogy aztán ott éljenek.
Az írónő története azért kapott nyilvánosságot, mert anno segített neki egy ausztrál fickó. Valamint az ENSZ emberi jogi bizottságának ülésén is részt vett, ahol ő testközelből számolt be a észak-koreai kegyetlenségekről. Erről egy TED-előadásban is beszámolt.
De miért is kell Észak-Koreával foglalkoznunk? Mert Oroszország után itt van a legrégebb óta kommunista hatalom. Olyannyira, hogy itt kegyetlenebb a vezetés, a bürokrácia, a korrupció, mint az oroszoknál, vagy a kínaiaknál. Míg a két Németország már több, mint 25 éve egyesült, s eltűnt a határ Vietnámon belül is, addig a két Koreát a világ egyik legjobban őrzőtt határa választja el.
De nem is a fizikai határ a legdurvább, hanem a lelki-pszichés határ, amit a két ellentétes pólusú ország állampolgáraiba nevelnek. Hyenseo ezt a határt akarja lebontani. Saját élete a példa, hogyan küzd meg egy észak-koreai azért, hogy szabadon élhessen, s teljes élete lehessen.
TED-video
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése