2013. október 15., kedd

Testvérek


Van egy film, nagyon szeretem. Az Átkozott boszorkák cime, nem túl kedves cim, pedig a film inkább bájos, mint rémisztő.

A film cimszereplője két testvér (Sandra Bullock és Nicole Kidman játszák), akik mindenben egymás ellentétei. Az egyikük szabálykövető, családcentrikus, a másik álmodozó művésztipus, aki utazgat és keresi a helyét a világban. Nemcsak a két lány személyisége különböző, de első látásra a külsejükben sincs semmi hasonlóság: egyikük haja barna, a másikuk vörös.

A külső és belső különbözőségek ellenére mégis sok közös van a két testvérben. Mindkettejüknek fontosak a gyökereik, életük nagy-nagy fordulópontjain mindig visszatérnek a családi fészekbe, ami itt történetesen a bűbájjal és boszorkánysággal tevékenykedő nagynénik háza. A két lányt a saját életük történései elviszik egymástól, ám a legnehezebb helyzetekben mégis egymásra találnak és a másik segitségére indulnak. Számukra a másik elfogadása és feltétel nélküli szeretete nem kérdés: kitartanak egymás mellett, még akkor is, ha épp egyikük elbukott, hibázott, vagy éppen valamit nagyon másként él meg, mint a másik.

Ennél ideálisabb testvérkapcsolatra saját magam sem vágyhatnék. Egy barna és egy vörös. Két lány, két történet. Két életút, ami egymástól elválik, hogy aztán újra meg újra találkozzanak.
...
Találkozzanak. Egymást segitsék. Egymást feltétel nélkül szeressék. Elfogadják a másikat olyannak, amilyen.

A filmtől függetlenül találtam a lenti idézetet. Jól összegzi a filmet és a saját történetemet is.


Átkozott boszorkák film

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése