A mellékelt képek egyik reggel készültek a szobám ablakából. Talán fél perc különbséggel készült a két kép, s mégis mekkora a különbség.
Találós kérdés: A szobám déli, nyugati tájolású. Hogy lehet akkor, hogy mégis napfelkeltét fotóztam az ablakából?
A válasz: a nap keleten kel fel, vagyis épp a házam túloldalán. S amikor a kép készült, a hátam mögött volt a nap. Viszont a felkelő nap első sugarait visszatükrözték a szemben lévő tizemeletes ház üveg ablakai. Teljes valójában rajzolódott ki a nap formájának tükörképe igy az otromba panelház ablakán.
Nekem ez a napfelkelte volt aznap reggel az ajándékom, amiért hálás vagyok. Mert minden reggelem nehezen indul, nem túl frissen ébredek és fájdalmasan bújok ki az ágyból és készülök el az adott napra, a munkába.
Aznap, mikor a képeket fotóztam a redőny felhúzásakor viszont egy csodára figyelmeztetett az égi tünemény: minden nap felkel a nap, s ezért hálával tartozom. Akkor is ha nehéz. Pár másodperc alatt tűnik el az éjszaka, száll el a sötét és ragyog át mindent a melengető napsugár.
Hála.
Hálaadás ünnepe közeleg a tenger túloldalán.
S én hálás vagyok a tenger ezen oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése