Gedersdorf pincesora és szőlője
Azt tudtam, hogy a Duna völgyébe megyünk, de azt nem, hogy ez Ausztria egyik fő bortermelő vidéke. A Duna Krems és Melk közti szakasza egy speciális régió, melynek a neve Wachau. A folyó kanyargósan tekereg errefelé, s a folyóvölgy két oldalát homokkőből formált hegyek (vagy inkább dombok) szegélyezik, ezáltal egyedi klima képződik, ahol szőlőt és barackot termelnek.
Gedersdorf teraszos szőlője
Mivel október végén jártunk ott, épp a szüret közepén érkeztünk. Már leszedték a fehér borszőlők java részét (mivel itt csak fehérbort készitenek), de az utolsó fürtöket még november közepén takaritják be. A környező utakon autózva intenziven éreztük a szőlő illatát, s nem tudtuk megállni, hogy ne álljunk meg az egyik pincefaluban, amelyiknek a neve Gedersdorf volt.
Gedersdorf pincesora
Gyakorlatilag nem is falu ez, hanem az út mellett épült pinceházak és a pincék fölött emelkedő teraszos kiképzésű szőlősök együttese. A szőlőlugasok hihetetlen sárga, narancs és vörös szinben játszottak, hála a szokatlan októberi napsütésnek. Nagyon emlékeztetett ez a vidék a villányi borvidékre, ahol évekkel ezelőtt jártunk Balázzsal és családjával.
Szőlő, Balázs, én
Egy másik kirándulás alkalmával Krems városából egy meredek hegyi útunk túráztunk fel a Schwartzalm nevezetű fogadóhoz. Kb. 30 perces kaptatón folytatott sétával értünk fel a város fölé magasodó szőlősdombok tetejére. A ráérős osztrákok a fogadó teraszán iszogattak, mi meg a szőlőlugasok aljában eszegettük meg a magunkkal hozott szendvicsünket. Balázs keresztfiam magához ragadta a fényképezőgépemet és sorra kattogtatott szőlőt, levelet és virágot.
Krems városa a szőlődombok tetejéről
A szüreti időszak mit sem érne borkóstoló illetve mustivás nélkül. Mivel vezettem és egy kiskorú útitársam volt, bor helyett mustot kóstoltunk. Dürnstein történelmi városának egyik pincészetében mérték a frissen préselt nedűt. Ne tessék csodálkozni, a must itt sárga, s nem a nálunk megszokott vörös. Ugyanis a fehérborok mustja ilyen szinű, ize pedig egy jó erős limonádéra emléleztet.
Pince Dürnstein városában
Azért, hogy mégse menjünk haza bor nélkül, beszereztem egy üveg "Federspiel"-nek, vagyis tolljátéknak nevezett bort. Leginkább nem is a bor neve, hanem a cimkéje ragadott meg: rajta egy borosüveget meghúzó kalapos bácsika, aki a megtévesztésig hasonlit az én dédapámra, Papóra. (Tudni kell, hogy az öreg viz helyett is bort kortyolgatott, s ezt ő büszkén hirdette, s a képen látható bácsikához hasonlóan a szőlőben ő is fehér ingben és kalapban dolgozott.)
Mustkóstoló és a "papós" üveg
Felső-Ausztria (Niederösterreich) csodás vidékei közül sikerült bejárnunk egyet. Most az őszi arcát láttuk a tájnak, kiváncsi lennék a téli, adventi behavazott, kivilágitott változatára, vagy a tavaszi, húsvéti ébredő természetre. Ide még visszatérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése