Vidéki ház 2

Már megint egy vidéki ház. Ugyan ezzel csak egy könyv lapjain találkoztám, ám mégis magával ragadott.

Nemrég épp egy vidéki házról irtam, amire itt bukkantam Ohióban, elhagyatva és gazdára várva. Egy hasonló gazdátlan házra talált a legutóbbi általam olvasott regény főhőse Angliában.

Caroline válás és hosszú  külföldi tartózkodás után tér vissza az angol vidékre, Oxford közelébe. Nincs munkája, nincs otthona, de van egy lánya és eltökéltsége, hogy azért is talpon marad és otthont teremt maguknak. Ő is (hozzám hasonlóan) autózás közben talál az út menti házra. Nem is ház, egy gazdasági farmépület ez. Patakparton, elhanyagolt állapotban.

Őt megfogja az épület varázsa, s hamarosan meg is veszi. Nemcsak otthont alakit ki benne, hanem otthont ad más otthontalanoknak: a melléképület önálló lakrészét egy rászorulónak adja bérbe. A lakók mellett kedves vendégek is érkeznek, ugyanis az "istálló" földszintjén éttermet alakit ki a főhős. Vitorlát bont (szó szerint a plafonról hatalmas vitorlavászon omlik le), konyhát tataroz, recepteket tökéletesit, s kész a vendégfogadó. Majdnem, mint a mienk, otthon Mándokon. A főhőst a sok megpróbálatás után, felújitás közben megtalálja a szerelem is. Minden jó ha jó a vége.

A könyv Elizabeth Adler: A Place in the Country cimű regénye, vagyis Vidéki hely. Engem sok dolog emlékeztetett a könyvben a Frances Mayes: Napsütéses Toszkána cimű könyvre, ahol szintén egyedülálló, csalódott nő a főhős, aki egy olasz villát kezd el felújitani, s persze vannak jópofa mesterek, meg szerelem és vendégeskedő barátok is.

Már meg is van a következő hasonló témájú könyv. Ennek főhőse egy egész farmot vesz. Hamarosan erről is beszámolok.

A fenti képen látható furcsa vidéki házzal személyesen én nem találkoztam. Egyik kedves barátnőm fotózta Erdélyben, ha jól sejtem Segesváron. Akár a következő regényem helyszine is lehetne ez a vár- vagy templomtorony kiegészitve a lakrésszel. Lehet, hogy nem praktikus a ház elosztása, de annál romantikusabb, egyedibb az élmény, a benne lakás, a kert, a kilátás "lovagvárból". Ha kint lenne rajta az eladó tábla, már mennék is alkudozni...

Ismert clevalandiak

Cleveland imázsa nem a legjobb. Bár a város és turisztikai szervezete (Positively Cleveland) sokat dolgoznak azon, hogy a megitélése javuljon, a legtöbb embernek a hosszú telek, a sok hó, az acélgyártás után leépülőben lévő város jut az eszébe.

Csodálkozom, hogy miért nem használják a meggyőző kommunikációban a Clevelandből elszármazott hirességeket. Ugyanis rengeteg ismert szinész, énekes, iró itt élt és nevelkedett, vagy itt kezdte a karrierjét.

Történetesen Halle Berry, a gyönyörű fekete szinésznő abban a városrészben, Bedfordban élt, ahol én is lakom. Az itteni középiskolába járt, mielőtt elindult a karrierje. Azóta is támogatja a várost és az iskoláját.

Tom Hanks egy másik kiváló Oscar-dijas szinész, aki Clevelandben inditotta pályafutását. A hires Playhouse Square szinházában játszott, mielőtt filmszinész lett. Paul Newman a Shaker Heights nevű városban élt. Clevelandi az Óz cimű klasszikus és kultikus film gonosz nyugati boszorkánya Margaret Hamilton (vele a főnököm rádióinterjút is készitett anno).

A szinészek sorát folytatva, Clevelandből származik Debra Winger és Terrence Howard. Ez előbbi filmjei Urban Cowboy, The Officer and the Gentleman, Terms of Endearment. Howard egy jóképű fekete szinész, sok filmben láthatjuk mostanában, például a Crash, Iron Man.

Az énekesek közül Tracy Chapman is clevelandi. Zárásul egy zeneszám tőle.

Tracy Chapman - Fast Car

Közösségépités

Az elmúlt hetekben több cikket, könyvet olvastam, videót láttam a közösségépités témakörében. Láttam amerikai modelleket és megvalósult magyar példákat. Ezekből következik egy válogatás.

Peter Block: Community (Közösség) cimű könyvének alcime The Structure of Belonging, vagyis a Valahová tartozás rendszere. A könyv rendeszerbe próbálja foglalni a korábbi kutatásokat. elméleteket arról, hogyan szerveződnek a közösségek, s mi kell a sikerükhöz. Több jeles nemzetközi mozgalmat, kutatót, szaktekintélyt emlit.

Többek között a happiness-project.com, aminek a célja, hogy a mindennapokban találjuk meg a boldogságunkat, a Bowling Alone és a Better Together könyvek illetve weboldal közösségformáló erejét. Fel kell ismernünk, hogy társadalmunk széthullott, az egyéni érdekek megelőzik a közösségi célokat. Ám még sincs ok elkeseredésre, rajtunk múlik, mit hozunk ki magunkból, környezetünkből.

A magyar példákat tekintve több cikk, riport is eljutott hozzám. Önfenntartó falvakról, magukra találó kisközösségekről, alulról való kezdeményezésekről. A legutóbbi dolog azért ragadta meg a figyelmemet, mert egy fiatal, többgyerekes polgármesternő példát mutatva hivta fel a figyelmet arra, hogy mennyire nem a körülményeken és a pénzen, s mennyire inkább a saját hozzáállásunkon múlik hová jutunk. Ő a saját településéért, a Velencei-tó partján fekvő Pázmándért állt ki. Saját maguk kezdtek parkositani, angol nyelvű óvodai foglalkozást kezdtek, s még sorolhatnám.

A közösségépités az én értelmezésemben egy alulról jövő kezdeményezést jelent. Nem tudományos modelleket, s korábban megvalósult elveket kell követni, hanem ki kell próbálni, mit tudunk mi magunk létrehozni. Szóval ne kell tudósnak lennünk, csak értelmes, önmagáért és a közvetlen környezetéért tenni akaró személyekre van szükség. Akik nem sajnálják az időt és a fáradtságot, s örülnek ha saját (közös) munkájuk gyümölcsét láthatják.

Valami ilyen gondolattal inditottuk el a Vendégházunkat Mándokon 5-6 éve. Jó volt bemozgatni a szomszédokat, a tenniakaró önkénteseket. S valahogy ugyanezt lestem el az Amerikában élő magyar közösségektől, ahol az egyéni kezdeményezés és áldozat eredményeként évtizedek óta működnek magyar iskolák, egyházak, s szervezetek.  Mert csak tőlünk lesz jobb a világ.

Pázmánd előadás

Megérkezett Matyi!

A gólya február 17-én, vasárnap hozta meg a hatalmas csomagot. Mathias Lavigne 4,25kg-mal és 52cm-rel született Franciaországban. Ő most a család legfiatalabb tagja. Kiváncsian várták szülei, testvére Emma és nagyszülei. Én pedig kétszeres nagynéni lettem általa.

Isten hozott kislegény!

Kreativ csináld magad ötletek

Szeretek barkácsolni, s néha rám jön az alkotási láz. Olyankor himzek, varrok, vágok, ragasztok. Jó látni a kezem közül kikerülő művet, érezni, hogy valamit csináltam, fizikailag, aminek eredménye van.

A következő ötleteket egy kreativ oldalról loptam. Nem kell hozzá nagy tehetség és kézügyesség, bárki képes ezekre az alkotásokra. 

Az első egyszerű dugóhúzókból készült akasztó. A készen kapható fanyeles dugóhúzót szépen becsavarjuk a falba, mint egy csavart (gipszkarton falak előnyben). Aztán csak ráakasztjuk a ruhát, törülközőt, táskát, s kész.

A második egy hiányzó támlájú székből készült. Bármilyen széket használhatunk, a hiányzó támlát madzaggal, szalaggal helyettesitsük, s erre akasszuk a képeslapokat, dekor-holmikat, ékszereket. 

Ki találja ki, miből készült a képen látható táska? Kicsit elhasznált bőrövet vágtak szét a fogójához! A táska teste lehet lenvászon vagy bármilyen erős anyag. A méret lehet A4-es, vagy akár nagyobb is. S kész az egyedi táskánk, bevásárlószatyrunk!

S vajon miből készült az utolsó ötlet, a tolltartó? Üres konzervdobozokból! A különböző méretű fémdobozokat szinben harmonizáló papirral vonták be, erre kerültek a csipkeszalagok, gombok, s kész is a romantikus-vintage kollekciónk.

Jó barkácsolást!

Az ötleteket az Otthon Kommandó blogjából vettem.

Ez az 500. bejegyzésem!!!

Kedves Mindnyájan!

Itt az ideje, hogy kicsit ünnepeljünk. Három éve kezdtem a blog-irásba, s épp ma az 500. bejegyzésemnél tartok! Mögöttem van sok amerikai és magyarországi élmény és megpróbáltatás, utazások, ünnepek, könyvek és filmek.

Szivesen teszem közzé a tudósitásaimat, tudva, hogy érdeklődő, kedves barátaim olvassák azokat.

Egyébként ma van Valentin-nap. Amerikában a szokásos rózsaszin-piros szivecskés és ajándékozási őrület. Az én ajándékom az engem szeretőnek egy zene. Francesca Batistelli: You are Here

S továbbra is várlak titeket rövid bejegyzéseimmel, beszámolóimmal ezen az oldalon. Ezek az én szivecskéim nektek: válogassatok belőle, mint egy tálcáról.

Kreativ ékszertartók

Egyre több ékszerem van. Na nem a gyémántok és arany csodák gyűlnek a fiókomban, hanem a bizsuk. Ahhoz képest, hogy tizenéves koromig egyetlen fülbevalóval beértem, most igencsak sok nyakláncom, karkötőm, gyűrűm és fülbevalóm gyűlt össze.

Egy ideje az ékszereim kezdik kinőni a nekik szánt fiókot. A fiók amúgy sem volt túl ideális tárolóhely, a nyakláncok gabalyodnak, fülbevalók elkallódnak, elég nehéz itt rendet tartani. Véletlenül akadtam pár kreativ  ékszertároló megoldásba. Akár saját magunk is elkészithetjük őket. 

Az első képen az emeletes süteménytaró tál váltott szerepet és apró ékszerek tartója lett. A kimustrált fotókeretbe mintás fa lap került, ere kis kampókkal, gombostűkkel lehet felakasztani a nagyobb láncokat és fülbevalókat. Igazán egyszerű megoldás meglévő holmik átalakitásával.

A második képen egy kis gyógyszeres szekrénykét alakitottak át nőies budoárrá. Mintás tapétával vonták be az ajtaját, a váz új festést kapott. Az ajtókra kampó került, azokra meg az ékszerek, s már kész is a nőies kincsesszekrény.

A harmadik megoldás egyszerre ékszertartó és ruhásszekrény. Egy régi szekrény felújitásával jól átlátható, rendezett rakódótér keletkezett. A polcokon dobozok és fiókok, bennük szépen csoportositva a holmi. Az ajtókra akasztó került, egyik oldalon a táskáknak, másik oldalon az ékszereknek. 

Az ötleteket és a képeket a Better Homes and Garden oldaláról szereztem. 

Az év slágerei

Tegnap este volt a Grammy-dijátadás. A dijazott előadók és zenék hozták az elvárásokat. Itt egy kis izelitő a legjobb slágerekből. A zenei videók nem annyira jók, a zene annál inkább.

A We are young zeneszámból a "Set the world on fire" rész fogott meg leginkább, vagyis "Hozd lángba a világot".
Fun: We are young

Kicsit elvont a Gotye zenéje, nekem a "Treat me like a stranger" sor jött be leginkább.
Gotye: Somebody I used to know

Európa amerikai szemmel

A héten végeztem ki egy érdekes könyvet, Leif Johan Eliasson: America's Perceptions of Europe, vagyis Amerikai nézetei Európáról.

Mindig is kritikusan néztem Amerikát, hogy miben hasonlit vagy miben különbözik Európától, az én otthonomtól. Elképedtem néha, hogy az Amerikában élőknek mennyire nincs fogalma Európáról, hogy mennyire téves kép él a fejükben. A könyv irója Európában született, de jelenlet Amerikában él. Könyvével jó kis összefoglalót ad a két kontinens közötti különbségekről.

Nem komolytalan könyvről van szó, igenis komoly oldalról, gazdasági, kulturális, politikai szempontból elemzi az öreg kontinenst. Segit megérteni az Európai Unió sajátos működését, a nemzetközösség és az egyes országok viszonyát. Mivel amerikaiaknak irodott a könyv, az amerikai intézményrendszerhez és föderális rendszerhez viszonyitva mutatja be Európát.

Kiderül, hogy tévesen gondolják elmaradottnak, konzervativnak Európát az újvilágiak. Az európai országok gazdasági növekedésben megelőzik az USA-t, hasonlóan az emberek egészségi állapota és jóléte is jobb odahaza. Példás az északi, skandináv államok takarékos államigazgatása és innovativ szelleme. Európa kapitalista és szocialista egyszerre: a gazdaság kapitalista elven működik, magánvállalkozások élnek egymás mellett békében, miközben a közügyek (egészségügy, oktatás, kutúra) ellátása szocialista elvek alapján működik. A könyv egyik fő megállapitásával teljesen egyetértek: Amerika biztositja az egyének szabadságjogait (szabad vélemény-nyilvánitás stb.), mig európa biztositja a közösség szabadságjogát. Ezért van az, hogy az EU több helyen avatkozik be az emberek életébe szabályozásaival, mint az USA.

A másik oldalon Amerikában gyorsabban lehet vállalkozást inditani és jóval vállalkozó-szelleműbbek is, mint az öreg kontinens polgárai. Amerikában magasabbak a bérek és alacsonyabbak az adók, a megélhetési költségek.

Ami az egészségügyet (az én szakmámat) illeti: az amerikai rendszer drága és hatékonytalan, mig a legjobb ellátás a világon a franciáknál és britteknél van, olcsóbban és gyorsabban. A hitéletet is kutatta a szerző, ezen a téren jelentős az európai lemaradás. Az amerikaiak gyakrabban járnak templomba, s jobban vállalják a vallást, mint a tradicionális európaiak. A tendencia hasonló a két kontinensen: délen vallásosabbak, mint északabbra.

A könyvet nem Európa miatt olvastam el . Amerikáról, az itteniek gondolkodásáról akartam többet tudni. Hogy jobban megértsem őket, s hogy ők is jobban megértsenek engem a jövőben.

Home office

 Miközben szabadúszóként otthonról dolgozom gyakran elégedetlenkedem a körülményeimmel. Hiányolom a saját irodát, mindennel felszerelt irodasarkot, s közben arról álmodozom, milyen is lenne ideális esetben a saját "home office"-om.

Vidám szinek, minimal design, naptár és programterv a falon

Gondolatban már a főnököm szedett-vetett irodáját is átrendeztem párszor. Átszineztem a falakat, új tárolóhelyeket, fiatalos ülőgarnitúrát és világosságot engedtem be a kicsit megkopott irodába. A saját jelenlegi irodasarkomat áthelyeztem egy napfényes, ablakkal teli szobába, ahol van helye a számitógépnek, nyomtatónak, szkennernek, s van helye a mappáknak, falinaptárnak is.

Irodasarok nappaliból leválasztva, jókora iróasztal-pulttal, természetes napfénnyel

Álmodozásom közepette néhány ötletes, praktikus képre bukkantam. Ezeken keresztül kapok inspirációt szinekhez és formákhoz. A képekből néhányat itt is közlök. Ami biztos: valamilyen világos, letisztult, irathalmok helyett rendezett mappákat és friss szineket látok a jövőbeni irodámban. Biztos lesz a falon néhány szép kép, az ablakban virágok, a sarokban egy olvasófotel.

Otthoni iroda és kreativ sarok ötvözése, ülősarokkal, "tárgyalóasztallal" és szines kiegészitőkkel

A képeket a Better Homes and Gardens oldalról vettem.

Super Bowl reklámok

Mivel a Super Bowl fő attrakciója a reklámok voltak, ezért erre egy külön bejegyzést szánok.

A nagy kreativ ügynökségek és hirdetők hónapok óta dolgoztak azon, hogy a legütősebb, legjobb reklámokat legyártsák. Kósza hirek keringtek arról, hogy a nagy cégek és márkák közül ki milyen hirdetéssel jelentkezik idén. Ennyi nézőre soha máskor nem számithatnak a hirdetők, idén 111 millióan voltak. A meccset nézők nemcsak tévén, hanem online is követhették az eseményeket, igy még több lehetőséget nyútva a hirdetőknek az ő elérésükre.

A hirdetők kreativitását mutatja, hogy a félórás áramszünet idején a Twitter posztokkal töltötték ki az időt. Volt ötletes márka (BMW), amelyik épp az áramszünetet használta fel arra, hogy a konkurenciát leelőzze, s saját humoros üzenetét közzétegye.

A legjobb reklámnak a Budweiser sör hirdetését választotta a szakma és a nézők is. Szöveg nélkül, látványos és érzelmes képekkel apellált a reklám, melyben a Budweiser "reklámállata", egy igavonó ló gazdájához fűződő viszonyát követhetjük nyomon.

A második dijat a Tide mosószer kapta. Itt nagyon viccesen magát a Super Bowl-t hozták be a reklám sztorijába, a végén jókora csattanóval. Ez nagyon amerikai, de nagyon szerethető hirdetés lett igy.

A Chrysler pick-up teheratójának a reklámfilmje is az érzelmekre hat. Itt csak a 2 perces film legvégén derül ki, hogy autóhirdetésről van szó. A képek az amerikai farmer kemény, elszánt, munkás életét mutatják. A hirdetés szövege pedig egy rádiós igehirdető prédikációját idézik, "istenitve" a farmert. Nekem ez a film olyan, mint a Marlboro reklámok, ahol a cigarettát fogyasztó maga is cowboy-já válik. Csak épp itt a Chrysler autós farmer lesz.

A másik Chrysler hirdetésben az amerikai hadsereget mutatják a képek. A katonák elszánt és kemény életét. S persze a legvégén az autókat a Jeep-et, amivel ők a bevetésre készülnek, vagy éppen családjukhoz utaznak. Az amerikaiak nagyon tudják a pátoszt kelteni (lsd. reklám a farmerről), amerikai lobogók, zene, képek.

Meglepő és kicsit gusztustalan a Godaddy hirdetése, ami az ismert honlapszervert népszerűsiti. Az oldal egyszerre szexi és okos, mondja a hirdetés, s közben csókban egyesül a szépséges lány és a csúnyácska okostojás fiú.

Nekem tetszett még a Tacobell hirdetése  (ez egy mexikói gyorsétteremlánc), ahol az öregek otthonából idős nénik és bácsik szombati esti lázat játszanak. Vagyis kirúgnak a hámból, bulizni mennek, s a görbe estét egy Tacobell étteremnél zárják. A háttérben egy ismert sláger spanyol-mexikói változata hangzik. Vicces és ironikus a hirdetés.

A másik kedves, vicces hirdetés a tejet promotálja. A "Got milk?" kampány korábbi hirdetéseit is szerettem, a nyomtatott oldalas reklámokon általában sztárok tejet isznak, s a fotón tejbajusszal láthatóak. A mostani reklámfilmben a szuperhős csak azután indul megmenteni a világot a földönkivüliektől, miután a reggelihez sikerült tejet szereznie a gyerekeinek.

Volt hirdető, aki a saját hiredetésének témáját, helyszinét a Super Bowl-hoz kapcsolta. Például sörreklámot forgattak New Orleansban a mérkőzés helyszinén, vagy az egyik mozi beharangozójába a főhősök harcát a focisták viadalának képeivel keverték össze.

A Coca-Cola és Pepsi párharca itt is folytatódott, viszont elég gyengécske hirdetésekkel rukkoltak elő idén.

A legjobb reklámok itt láthatóak.

Reklámos elemzés angolul itt.

Super Bowl 2013

Ez már a harmadik Super Bowl, amit Amerikában éltem át. A Super Bowl kiválóan jelképezi az amerikaiak identitását: az amerikai foci döntő mérkőzése 4 hosszat tart, nem is annyira a sportról, mint inkább a szórakoztató reklámokról és koncertekről szól, s jó apropót ad mindenkinek országszerte, hogy a tévé elé kuporodva egyen-igyon.

Nekem az amerikai sportok nem jelentenek sokat. Az amerikai focitól (amit itt simán focinak, football neveznek), gyakorlatilag rosszul is vagyok. Olyan mint egy gladiátormérkőzés: sisakban, vállvédőben rontanak egymásra a két csapat tagja, szinte minden testi "erőszak" engedélyezett, lehet cibálni a másik ruháját, lefejelni, vagy éppen hátulról belerohanni. Épp mostanában elég sokat cikkeznek a foci egészségre gyakorolt káros hatásairól. Mivel a játékosok számtalan agyrázkódást szenvednek el életük során, igy nagyobb az esélyük az időskori betegségekre, Alzheimerre is.

De lássuk, mi történt a pályán múlt vasárnap. New Orleansben került sor az összecsapásra, február első hétvégéjén. Rendszerint valami meleg tájon van a mérkőzés, mivel februári hóesésben nem a legjobb a füves pályán szaladgálni. A döntős csapat a San Fransisco 49ers és a Baltimore Ravens volt. Mi a San Fransisconak (SF) szurkoltunk, hiszen van némi kötődésünk a városhoz. A show előtt a szakértő tévés "zsűri" találgatta, hogy ki fog nyerni. A többség SF-ra szavazott, ám végül mégis a Baltimore győzött. 34-31 re verték a SF-ot. (A mellékelt képen a két csapat két csatára, balra Ravens, jobbra SF.)

Négy 15 perces negyedet játszanak a csapatok, de mivel minden egyes támadás után, vagy ha kirepül a labda megállitják az órát, igy jóval tovább tart az egész mérkőzés. Az első félidőben abszolút a Baltimore csapata volt előnyben, viszont a második félidőre a SF úgy összeszedte magát, hogy csaknem megforditották a végső eredményt. Ami nagyon érdekes aspektusa a mérkőzésnek, hogy a két ellenséges csapat vezető edzője egy csaknem megszólalásig azonos kinézetű testvérpár, vagyis családon belül estek egymásnak a tagok(lsd. fenti képen).

A meccs félidejében Beyonce adott látványos koncertet. A mutatós női táncosok, alig-ruhácskák bizonyára magukra vonták a férfitársaság figyelmét. A hatalmas, technikával felszerelt szinpadot pár perc alatt állitották össze és szedték szét, igy semmi sem zavarta a mérkőzést utána. Ami viszont probléma volt, az egy váratlan áramszünet. Több mint fél órára elsötétült a stadion nagy része, s ez plussz időt, energiát vett el a csapatoktól.

S a végére egy amerikai focis filmajánló.  A Blind Side (A sziv bajnokai magyarul) cimű filmért Sandra Bullock Oscar-dijat kapott. Valós eseményeket dolgoz fel a film, melyben egy rossz körülmények között élő tizenéves fekete fiút "véletlenül" örökbe fogad egy jómódú fehér családanya. A nő hamar rájön, hogy a fiú az iskolai tanulmányokban nem igazán jeleskedik, igy inkább a focipályára küldi. Igy lesz belőle iskolai bajnok, majd válogatott játékos. S a poén, hogy ez a fiú, Micheal Oher játszott a vasárnapi szuperdöntőben is!

A mérkőzés közbeni reklámokról egy külön bejegyzést irok majd.

Az én generációm

Most egy olyan könyvről számolok be, aminek az elolvasását nem mindenkinek ajánlom. Persze nagyon tetszett a könyv, végig nevettem, bólogattam, miközben olvastam, de nem mindenki képes megérteni a leirtakat. Igy elsősorban azoknak ajánlom, akik kb. velem egy cipőben járnak, jártak. Akik elmúltak 30 évesek, s vivják a csatáikat a munkahelyen illetve a magánéletben.

A könyv  cime Midlife Crisis at 30, vagyis Kapuzárási pánik 30 évesen. A könyv abban erősitett meg, hogy nem vagyok egyedül a saját problémámmal. Kutatások támasztják alá, hogy amit én átélek, azzal szembesül a generációm minden tagja. Ezek szerint nem bennem van a hiba, hanem a rendszerben.

A könyv két irónője a saját életében tapasztalta meg, hogy valami nem stimmel. Mindketten sikeresek voltak a munkában, volt társuk, ám mégis nyomás alatt éltek. Nem tudtak megfelelni minden téren a társadalom és a saját elvárásaiknak. Miközben mindenhonnan azt hallották, hogy "You could have it all", vagyis "Neked minden sikerülhet", azt érezték, hogy hatalmas áldozatot kell, hozni, s szinte képtelenség minden téren bizonyitani. Sőt, bőven elég lenne, ha a mai nők csak a munkában, vagy csak a családi fészekben bizonyitanának, nem pedig belefeszülnének, hogy sem itt, sem ott nem tudnak maximálisan megfelelni.

A két nő összefogott, s utánajárt: mi az alapja a mai modern nők szenvedéseinek, hol van a probléma gyökere. Történelmileg és szociológiailag megvizsgálták az anyáik generációját, hogy mennyi minden változott a babyboomers (50-es években születettek) óta, s mivel szembesülnek az X és Y generáció tagjai (70-es, 80-as években születettek). Ezt követően interjúkat készitettek kortársaikkal, hétköznapi nőkkel. A megkérdezésekből kiderült, mennyire azonos gondokkal szembesülnek a nőtársaik: maximalisták, de mégsem tudnak mindenben megfelelni, s ezért magukat hibáztatják.

Tetszett, hogy a negativ, pesszimista hozzáállás helyett megoldást, tanácsot akar nyújtani a könyv. Ismert, sikeres nőket kérdeztek meg, mi az ő titkuk, illetve, hogyan élték meg ők a harmadik ikszet. Kiderült, aki ma sikeres, annak is voltak nehéz időszakai életének csúcsán, s nem biztos, hogy aki 30 évesen munkanélkül volt, vagy éppen szingliként tengette életét, az 40 éves korára nem inditott saját vállalkozást, s nevelte saját gyerekeit. A könyvet teljessé teszi, hogy nemcsak a gyengébbik nem oldalát vizsgálták meg, hanem megnézték, mi a helyzet a férfiakkal, hogyan élik meg ők a 30-as éveiket, hogyan illeszkednek ők a nők problémáihoz a munka és a család területén.

Pár tanulságos gondolat a könyvből: Gondolnánk, hogy a nők sikertelenségének az okai éppen a nők maguk? Azzal, hogy versenyhelyzetet teremtünk magunknak (ki szebb, csinosabb, sikeresebb), épp a női főnökök ássák alá legjobban a női beosztottakat... Ha meg sikeres vagy és csinos, boszorkánynak gondolnak, a férfitársadalomba nem illőnek. Képesek vagyunk egymással versenyeztetni a gyerekeinket (kinek hány foga jött ki, milyen különórára jár és hasonlók).

S a megoldás? Fogadjuk el, hogy nem vagyunk szupernők, akik egyszerre minden területen maximálisat alkotnak. Fogadjuk el, azt amit kapunk, s abból hozzuk ki a legtöbbet. A munkában annyit adjunk, ami a feladat elvégzéséhez szükséges, de ne akarjunk ott barátokat és lelki társakat találni, vagy az életünket tenni a cégünkért. A családban pedig szeressük a gyerekünket, az összes macerájával, s ügyeljünk arra, hogy a férfi valóban egyenrangú fél legyen a kapcsolatban.

Isteni PR

Mostanában elég jól körüljárom a saját szakmám, a PR rejtelmeit. Véletlenül akadt a kezembe az eheti The New Yorker, amelynek egyik cikke épp az én szakmám bugyraiba enged betekintést.

Jim Windolf: Public Relations for the Lord cikkében egy képzelt tárgyaláson veszünk részt, ahol a meg nem nevezett PR-ügynökséget maga az Úristen keresi fel, mivel szüksége van a hirnevének a megújitására.

Azt hiszem a megbizás okait nem kell ismertetnem: a mai modern időkben igencsak csorbát szenved a hit ereje, a Biblia hangja, Isten szerepe. Legtöbbször nem a pozitiv aspektusait vesszük észre az isteni gondviselésnek, hanem a negativumait: rá figyelünk, ha valami katasztrófa történik, ha nem találunk megoldást egy problémára.

Ami érdekesebb a cikkben, az, hogy miért ezt az ügynökséget bizza meg az Úr. Több sikeres kampányt valósitott meg ez a kreativ iroda, háborús politikai üzeneteket juttatott el sikeresen, tájékozott a modern technikai eszközök használatában (amiben az Úr igencsak le van maradva), s olyan őrületeket inditott útjára mint a jóga.

Belegondoltam: mit tennék én, ha az én ajtómon kopogtatna az Úr? Mernék-e tárgyalni vele, tudnám-e képviselni a céljait, meg tudnám-e szólitani a célcsoportot, vagyis a világon élő összes embert? Esetleg tenném-e ezt megbizás nélkül, önként...?

A teljes cikk

Best of Piggy Enese

DJ Enese (9,5 éves amerikai-magyar leányzó) Best of 2012-es válogatását közöljük itt. Jó szórakozást hozzá! Legközelebb a 2013-as mixünkkel jelentkezünk.

A Mirror Mirror film meseszerű zenéje:
1. Julie Collins I believe in love

A varázslat folytatódik:
2. BoB Magic magic magic

Tinédzser csajszi zene:
3. Carly Rae Jepson Call me maybe

Tinik másik kedvence, Mr Bieber:
4. Justin Bieber As long as you love me

Country királynő, Taylor Swift:
5. Taylor Swift We are never ever getting back together

Egy vagány tinilány még vagányabb nótája:
6. Kesha Die young

Kriszti kedvence:
7. BoB Airplanes in the night sky like shooting stars

P!nket se hagyjuk ki:
8. P!nk Try

Csillagok és éjszakai égbolt:
9. Rihanna Diamonds in the sky

Katy Perry budapesti klippje:
10. Katy Perry Firework

Polgárpukkasztó Gaga magyaros nótája:
11. Lady Gaga Alejandro

Lambadás JLo:
12. Jennifer Lopez On the floor

Egy szomorkás angyalos nóta a végére:
13. Ed Sheeran It's too cold outside for angels to fly

És Adele-t se hagyjuk ki:
14. Adele Someone like you