Super Bowl 2013

Ez már a harmadik Super Bowl, amit Amerikában éltem át. A Super Bowl kiválóan jelképezi az amerikaiak identitását: az amerikai foci döntő mérkőzése 4 hosszat tart, nem is annyira a sportról, mint inkább a szórakoztató reklámokról és koncertekről szól, s jó apropót ad mindenkinek országszerte, hogy a tévé elé kuporodva egyen-igyon.

Nekem az amerikai sportok nem jelentenek sokat. Az amerikai focitól (amit itt simán focinak, football neveznek), gyakorlatilag rosszul is vagyok. Olyan mint egy gladiátormérkőzés: sisakban, vállvédőben rontanak egymásra a két csapat tagja, szinte minden testi "erőszak" engedélyezett, lehet cibálni a másik ruháját, lefejelni, vagy éppen hátulról belerohanni. Épp mostanában elég sokat cikkeznek a foci egészségre gyakorolt káros hatásairól. Mivel a játékosok számtalan agyrázkódást szenvednek el életük során, igy nagyobb az esélyük az időskori betegségekre, Alzheimerre is.

De lássuk, mi történt a pályán múlt vasárnap. New Orleansben került sor az összecsapásra, február első hétvégéjén. Rendszerint valami meleg tájon van a mérkőzés, mivel februári hóesésben nem a legjobb a füves pályán szaladgálni. A döntős csapat a San Fransisco 49ers és a Baltimore Ravens volt. Mi a San Fransisconak (SF) szurkoltunk, hiszen van némi kötődésünk a városhoz. A show előtt a szakértő tévés "zsűri" találgatta, hogy ki fog nyerni. A többség SF-ra szavazott, ám végül mégis a Baltimore győzött. 34-31 re verték a SF-ot. (A mellékelt képen a két csapat két csatára, balra Ravens, jobbra SF.)

Négy 15 perces negyedet játszanak a csapatok, de mivel minden egyes támadás után, vagy ha kirepül a labda megállitják az órát, igy jóval tovább tart az egész mérkőzés. Az első félidőben abszolút a Baltimore csapata volt előnyben, viszont a második félidőre a SF úgy összeszedte magát, hogy csaknem megforditották a végső eredményt. Ami nagyon érdekes aspektusa a mérkőzésnek, hogy a két ellenséges csapat vezető edzője egy csaknem megszólalásig azonos kinézetű testvérpár, vagyis családon belül estek egymásnak a tagok(lsd. fenti képen).

A meccs félidejében Beyonce adott látványos koncertet. A mutatós női táncosok, alig-ruhácskák bizonyára magukra vonták a férfitársaság figyelmét. A hatalmas, technikával felszerelt szinpadot pár perc alatt állitották össze és szedték szét, igy semmi sem zavarta a mérkőzést utána. Ami viszont probléma volt, az egy váratlan áramszünet. Több mint fél órára elsötétült a stadion nagy része, s ez plussz időt, energiát vett el a csapatoktól.

S a végére egy amerikai focis filmajánló.  A Blind Side (A sziv bajnokai magyarul) cimű filmért Sandra Bullock Oscar-dijat kapott. Valós eseményeket dolgoz fel a film, melyben egy rossz körülmények között élő tizenéves fekete fiút "véletlenül" örökbe fogad egy jómódú fehér családanya. A nő hamar rájön, hogy a fiú az iskolai tanulmányokban nem igazán jeleskedik, igy inkább a focipályára küldi. Igy lesz belőle iskolai bajnok, majd válogatott játékos. S a poén, hogy ez a fiú, Micheal Oher játszott a vasárnapi szuperdöntőben is!

A mérkőzés közbeni reklámokról egy külön bejegyzést irok majd.