Köd

San Fransisco jelképe és legismertebb látnivalója a Golden Gate hid. Tavaly csodás napsütést, tiszta időt fogtunk ki, akkor biciklivel tekertünk át rajta. Idén háromszor is jártam a hid felé, kétszer semmit nem lehetett látni a ködtől, egyszer pedig éppen csak elő-előtűnt a homályból. A helyiek szerint épp augusztusban a legkiszámithatatlnabb az időjárás, ilyenkor gyakori a köd, a hűvös. Na mi pont most jöttünk ide fagyoskodni.

Ma, az utolsó napomon szerettem volna átsétálni a hidon, nem sikerült. Amig a belvárosban ragyogó napsütés volt, az óceánparton hatalmas szél és köd fogadott. A hidnak csak az alappillérjeit lehetett látni, igy se fotózni, se átsétálni nem volt igazán érdemes.

Aztán mégis szöget ütött a fejembe a dolog. A ködbe vesző hid már megint üzen nekem. Nemrég irtam az ismeretlenbe, bizonytalanba vezető hidról. Ez nincs másként ma sem. Még mindig nagy a bizonytalanság körülöttem, nem látom magam előtt a lépéseket. Csak azt tudom, ha elindulok, akkor a következő lépést látom, az azutánit már csak aztán, ha léptem. Úgy mint a hidon, amit nem látsz, nem tudod hova vezet, csak bizol benne, hogy ha elindulsz rajta, akkor valahová el is fog vinni.