Hid

A mellékelt képet hónapokkal ezelőtt találtam. Már akkor megragadott, mert egy általam jól ismert és gyakran használt hidra emlékeztetett. Ki is tettem a képernyőmre, s próbáltam megfejteni, hogy vajon tényleg az "én hidamat" ábrázolja-e.

Pár hete a valóságban majdnem felrobbantották ezt a hidat Cleveland közelében. Szélsőséges aktivisták hetekig készültek arra, hogy a hidrobbantással hivják fel magukra a figyelmet. Szerencsére az FBI időben észlelte őket, beépült közéjük, igy történhetett meg, hogy végül a hamis robbanóanyag mégsem robbant. Az öt fiatalt pedig szépen előelállitották.

A hidam igencsak veszélyben volt. Ez a vidaukt a Cuyahoga folyón ivel át, Brecksville és Sagamore Hills városait köti össze. Mindkét városban dolgozom, s ezen a hidon járok át, ha dolgom van arrafelé. A hid alatt pedig a Cuyahoga völgye, ahová kirándulni járok. Szóval minden szempontból fontos nekem a hid.

A hid átvitt értelemben is üzent nekem, a saját életemre, jelenlegi helyzetemre emlékeztetett. A saját utam most nagyon ködös, s nemhogy tisztulna a kép, egyre bizonytalanabb vagyok minden téren. Tudom, hogy az utunkat nem látjuk előre, mindig csak a következő lépés van előttünk, nem több. Olvastam valahol, hogy éjszaka az autó fényszórója sem világitja be a teljes utat, csak az előttünk lévő néhány tizmétert. S mégis magabiztosan tapossuk a gázt, s nem pánikolunk, hogy nem látjuk az út végét.

Jó lenne ezt a való életben is igy megélni.  Elfogadni, hogy nem látunk a jövőbe, hogy bár sok a bizonytalanság körülöttünk, ám mégis tudunk  bizakodni, hogy biztos talajon állunk, s van aki vezet. Nekem ez most nem megy... Nagyon szeretném tudni, hogy mi vár rám, merre vezet az út két-három hónap múlva. Addig már nem sok van hátra...