2015. augusztus 13., csütörtök

Báránybőr

Van egy embertípus, akivel újra és újra összehoz az élet. Próbálok tanulni ezekből a helyzetekből, de nem könnyű. Mert elsőre nem veszem észre, hogy ezzel a típussal van dolgom, amikor pedig már észreveszem, késő. Ők a nagy manipulátorok, a báránybőrbe bújt farkasok, vagy ahogyan a szakirodalom nevezi őket: pszichopata, szocipata.

Nem túl kedves elnevezések nem túl kedves embereknek. Akik maguk sincsenek tisztában azzal, hogy eme kivételes, s szerencsére ritka típushoz tartoznak. Általában külsőre kedvesek, bárkivel szót értenek, ám a háttérben gonosz, önös érdekek hajtják őket.

Nemrég egy cikket és egy teljes könyvet olvastam a témában, eme emberek legfontosabb jellemzői a következők:
- féktelen hatalomvágy jellemzi (vagyis a pénzért, pozícióért, a mások feletti főnökösködésért bármit megtesz, mindenkivel szemben felsőbbrendűnek érzi magát)
- győzni akar bármi áron (vagyis nem retten vissza a nemtelen eszközöktől sem)
- ámít és hízeleg (vagyis azt mondja, amit hallani akarsz, hogy elkötelezetté tegyen, általában végletes jelzőkkel kommunikál)
- tisztességtelen eszközökkel harcol (vagyis az etikát és a humánumot nem ismeri)
- nincs lelkiismerete
- kizsákmányoló, manipulatív kapcsolatok (vagyis a kapcsolatokban csak az érdek vezeti, számára egy-egy ember csak darab-darab)
- hazudozik, nem őszinte (olyannyira, hogy maga sem tudja kinek mit mondott, hazudott, s nem lehet tudni, hogy van-e őszinte pillanata)

S mi a tanulság számomra? Hogy ezeket az embereket nem tudom elkerülni, csak beazonosítani tudom. Sőt, a legjobb kikerülni az útjukból, mert velük a harcot felvenni, őket belátásra bírni, vagy meggyőzni nem lehetséges.
Amolyan "no asshole policy"-t vezetek be magamnak, vagyis  a "seggfejmentes" szabályt, miszerint nem vagyok hajlandó idiótákkal együtt dolgozni. Akkor inkább nem is dolgozok. Pont.



Erdély és Székelyföld könyvben

Ha már Erdélyben jártam, akkor olvastam is néhány könyvet ezen régióról. Rövid könyvajánló következik.

Erdélyen belül Székelyföldön tartózkodtam, s az ottani legendákat egy mesekönyvben gyűjtötték össze. Több helyen láttam a legendás térképet ill. plakátot, s ezért be is szereztem magamnak a Székelyföldi Legendárium egy példányát. A könyvben a székely településekhez, tájakhoz kapcsolódó mesés legendákat gyűjtötték össze, amolyan tündéres útikönyv formájában. Az egyik meséből már 3D-s animációs film is készült. Igen mókás az ízes, székely beszédű mesehőst hallani a filmben. Bővebb infó itt: www.legendarium.ro

Székelyföld útikönyve már több éve megvan, az első erdélyi utam után szereztem. A két vaskos kötet igen részletesen írja le nemcsak a legendákat és a történelmi tudnivalókat, hanem a földrajzi, társadalmi, gazdasági adatokat is. A legkisebb településről is teljes képet ad, s átlapozva csak gyűlnek a következő utazásom célpontjai.

Ha kicsit kimozdulunk Székelyföldről, akkor a nagyobb régióban, Erdélyben találjuk magunkat. Erdély képes története még a Magyar Könyvklub kiadásában jelent meg. Csodás képekkel, régi fotókkal illusztrálja ennek a régiónak a sajátos történelmi hátterét a honfoglalástól napjainkig. A rengeteg történelmi személy, a fejedelmi családok, a helyiségek nevei csak úgy keverednek ezt a könyvet olvasva. Erdély mindig is sajátos helyet foglalt el Magyarországon belül. Elkülönült békeidőben, külön egység volt háborúban, vívott és békét kötött törökkel, tatárral, Habsburggal.

Az erdélyi nemesi családokról és az ő kastélyaikról ad egy átfogó képet az Isten segedelmével hajlékomat megépítettem... című könyv. Ezt még korábban beszereztem, nem volt könnyű, hiszen határontúli kiadás. Csodás képekkel dokumentálja a letűnt korok romantikus hangulatát és a mai szomorú valóságot. A töbszáz épület közül csak igen kevés van felújított, használható állapotban, a legtöbbjüket a teljes pusztulás fenyegeti.

Aki regényesebb formában szeretné megismerni Erdély történetét, annak ajálom a klasszikusok közül Jókai Mór: Erdély aranykora és Móricz Zsigmond: Erdély műveit. A Jókai írását olvastam, a 17. századi időket írja le, a fejedelmi székért való csatározást, a békefolyamatot a törökkel, a magyar urak ármánykodásait.

Kortárs íróként Ugron Zsolna szintén az aranykor történelmét vetette papírra, de a női sorsokon keresztül. Az Erdélyi mennyegző és A nádor asszonyai egy háromrészes regényfolyam részei. Archaikus nyelvet mutatja be a reneszánsz nők életét, főhőse Bethlen Anna. Többet írtam róla itt.

A könyvek helyett azonban a legjobb, ha Erdélybe utazunk és személyesen fedezzük fel az ottani legendákat és történelmet.

2015. augusztus 2., vasárnap

Mesés Erdély

Az IÜP tábor idején nem igazán volt időnk Erdélyben kalandozni, látnivalókat megnézni. Leginkább a program indulása előtti napon volt néhány óránk, hogy turistáskodjunk.

Gyimesek

Csíkszereda volt a fő állomásunk, ez Hargitha megye központja, a Csíki-medence közepén, hegyekkel körülvett fennsíkon fekszik. A főtéren található szocreál épületek árnyékában megbújik néhány míves, történelmi épület vagy templom. 


 A csíkszépvizi víztározóban tilos a fürdés, mi kicsit megmártóztunk

A város határában van Csíksomlyó, búcsújáróhely, ahol a pünkösdi búcsú a legnagyobb. Mi épp a kegytemplom szomszédságában szálltunk meg, így minden reggel a templom harangjára és látványára ébredhettünk. Innen csak pár perc séta volt a Somlyó-hegy, ahol a Salvator-kápolna áll. Jókora meredek kálvária-úton is felmehetünk ide. Mi itt tartottuk a diákok csapatépítő-ismerkedős programját. A nagy hőséget szitáló eső váltotta, s mi igencsak bőrig áztunk. Hihetetlen volt az esőt látni, hallani, amint az erdő felől felénk közelített, majd elért. Csíksomlyón borvízforrás is van, itt csapolhattunk naponta friss, szénsavas, vasas ízű forrásvizet. A Barátok Feredője pedig egy lábáztatós kis fürdőhely, ahol a forrásvízben fáradt lábainkat hűthetjük le. 

Naplemente Csíksomlyón a szobánk ablakából

Csíksomlyó szomszédságában van Csíkszépvíz, ahol egy hatalmas víztározó mellett elhaladva jutunk be a Gyimesi-szorosba. Itt élnek a gyimesi csángók, s a mi diákjaink között volt is két itteni fiatal, ráadásul egy egypetéjű ikerlány páros. Az út mellett sorakozó gyimesi falvak (Gyimesbükk, Gyimesalsólok, Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok, Gyimes) közigazgatásilag egy települést alkotnak. Itt szinte csak magyarok élnek, míg a Tatros-folyón átkelve már román települések jönnek. Ez az ezeréves Magyarország legkeletibb határszéle. 

Gyimesek, ezeréves határ

A visszaúton még világosban láthattuk Székelyföld leglismertebb falvait. Kacskaringós utakon, hágókon, szerpentineken haladva szeltük át Erdélyt. Átjöttünk Homoródfürdőn, Korondon, Parajdon, Szovátán, elhaladtunk Székelyudvarhely és Marosvásárhely mellett. Megnéztük a bözödi víztározót Erdőszentgyörgy mellett, ahol egy falut, Bözödújfalut a víztározó építése miatt kilakoltattak és elárasztottak. Átmentünk a Küküllő-mentén, majd a Nyárádmentén és a Mezőségen, majd Kalotaszegen. Régiókon, amelyeket népdalokból és néptáncból ismerünk. Kolozsvár mellett már autópályán utaztunk, s végül a Királyhágón átkelve kijöttünk Erdélyből. 


Legközelebb a most nem látott dél-erdélyi tájra tervezünk menni. Remélem lesz kivel!

Erdélyi IÜP

Vajon mi vesz rá több, mint 2o elvetemült embert, hogy a nyár közepén szabadságát nem sajnálva több mint egy hétig egy táborban tanítson? Vajon mi vett rá minket, hogy Budapesttől egy éjszaka alatt a keleti végeken található Csíkszeredára autózzunk, Erdély és Székelyföld legtávolabbi csücskébe? Mi kell ahhoz, hogy hőségben és esőben, átazva és leizzadva is naponta több, mint 12 órát talpon legyünk?

 Csapatépítés a somlyói hegyek között

A válasz: IÜP.

Több, mint 15 éve indult, már írtam róla. CTPs öregdiákok hazatérve át akarták adni a tudásukat a következő generációnak. Ebből született az Ifjúsági Üzleti Program, ami egy nyári tábor Magyarországon, Erdélyben és korábban megrendezésre került a Felvidéken ill. Kárpátalján is.

Előadók és diákok - a hallgatóság

2o1o-ben vettem részt először a magyarországi és erdékyi programon. Akkor is tanárnak, csoportvezetőnek hívtak. Majd Amerikából hazatérve 2o13-ban a magyar program egy részéhez járultam hozzá. S most, 2o15-ben újra Erdélyben voltam, Csíksomlyón, ahol majdnem 1oo lelkes fiatalt okítottunk 4 különböző szekcióban.

Jómagam vezettem a marketing modult. Két segítőmként két corvinusos diák szegődött hozzám, Velük tartottunk délelőtt előadásokat, délután workshopokat. 22 lelkes jövendőbeli marketingesnek próbáltuk átadni, amit mi is tanultunk ill. munkánkban tapasztaltunk. Talán sikerült. Az egyhetes tábor végén prezentációs versenyen mérték össze a diákok csapatokban a tudásukat: márkás, de képzelet szülte termékeket kellett piacra vinniük, pl. Ferrari pelenkát és Microsoft sportruházatot.

Önkéntesként a helyi árvaház udvarán gyomláltunk

Jó volt tudásomat megmérni, megszűrni, s kreatív, inspiráló módon átadni. Jó volt megismerni a határontúli diákokat, akik a magyar fiatalokkal szemben sokkal udvariasabbak (pl. nem tudtak minket, tanárokat letegezni), optimistábbak (kisebbségiként is a lehetőségeket látják és keresik) és mosolygósabbak. Jó volt megfiatalodni a nálam legalább 2o évvel fiatalabbak körében.

A legjobb visszajelzés, hogy utolsó nap, miközben a tábort értékelő kérdőíveket töltötték a résztvevők majd 9o százalékuk jelezte, hogy jövőre is itt akar lenni. Többen kérdezték, hogy ugye én is itt leszek, mert akkor jönnének. Hát, remélem, jövőre velük ugyanitt találkozunk!

Zárásul néhány rólunk megjelent híranyag:

http://hargitanepe.eu/uzleti-terv-marketing-es-media-diakoknak/

http://erdely.ma/oktatas.php?id=189898

http://erdely.ma/gazdasag.php?id=189848

2015. július 23., csütörtök

Balatoni tekergés

Mostanában sokat tekergek a Balatonnál. Ha tehetem, akkor hosszú hétvégére lemenekülök a városi forróságból. Pár hete a bicajomat is leköltöztettem a Balatonpartra, hogy még jobban tudjam élvezni a szabadságot. Rájöttem: nekem az irodán kívül végzett munka, mégha laptopbillentyűzést és elmehasználatot is jelent, akkor is szárnyakat ad a szabadságvágyamnak és kreativitásomnak. 
Ráadásul ha az irodán kívüliség egy idilli vidéki helyszínen van, árnyas kertben, hűvös házban, vízpart közelében, akkor ez még csak jobb lehet. 

 Keszthelyi pihenő a Helikon strand mellett

A biciklit már többször használtam. Volt egy esős-elázós túránk Keszthelyre. Többször tekertem le a partra, a helyi étterembe ebédért, vagy éppen a kisboltba bevásárolni. Nagy álmom a Balatont körbetekerni, de ez egyelőre bicajostárs és idő hiányában még elnapolódott.

Az elmúlt hétvégén viszont egy különleges szakaszon tekertem biciklivel. A már ismert Balatonberény-Keszthely útvonalat hőségben tekertem le, egyedül, de nem magányosan. Sok bicajos volt az úton, volt, aki engem hagyott el menő bicajosszerkóban, volt, akit én hagytam el. Jó volt megmártózni tekerés előtt ill. után a tóban. Keszthely 14-15 km-re van, árnyas, forgalommentes, nyugis úton lehet ide jutni. Keszthelyről viszont most Hévízre tekertem, ami újdonság, hiszen a Hévíz-Keszthely bicajutat csak nemrég adták át, ez kb. 4-5 km tekerést jelent.

Hévízi ősláp

Keszthely városában nagyon jól ki van táblázva, merre is vezetnek a bicajutak. Így hátsó kertvárosi utakon értem el a város határát, ahonnan csodás gesztenyefasor vezetett Hévíz felé. Hévíz városába pedig egy őslápos, árnyas erdőn át vezetett az út, amit odafelé a lankáról lefelé gurulva tettem meg, míg másnap visszafelé erőlködve és egy szakaszon a bicajt csak tolni volt erőm.

Keszthely-Hévíz-Fenékpuszta két keréken és térképen

A legszebb része ennek az útvonalnak a visszaúton várt: a keszthelyi Festetich-kastélytól a fenékpusztai rezidenciáig egy széles fenyőfasor vezet. A fasoron belül anno a grófi család kocsikázott ki a birtokára, ma pedig nordic walking sétaút vezet itt, ahol kiválóan lehet bicajjal tekerni, vagy éppen kutyát sétáltatni. 

A Festetich-fasor

Fenékpuszta egy vadromantikus hely, ahol anno a rómaiak is várost építettek. Az épületeik alapja még látszik. S persze itt van a Festeticsek nyári rezidenciája több klasszicista uradalmi épülettel, amik, sajnos eléggé el vannak hanyagolva.

Ez majdnem Toszkána!

A mellékelt képek remélem tekerésre csábítanak. Mert a Balaton parton tekeregni igen jó!


2015. július 17., péntek

Balatoni házavató

A múlt héten hivatalosan is felkerült az i-re a pont. Mármint az "Elkészült" bejegyzésemben bemutatott házikó i-jére. Hivatalos házavatót tartottunk, amivel szezont nyitottunk és a kapunkat is nagyra tártuk a nekünk kedves barátok és ismerősök előtt.


A házikóba szombat délután vártuk a vendégeket, de a meghívottak egész hétvégén szakaszosan érkeztek hozzánk. Volt, aki péntek este érkezett, ugyanis kedves barátaim a biciklis Balaton-kerülés közben nálunk szálltak meg egy éjszakára. Ezzel ők lettek az első "nemhivatalos" vendégeink is.

Aztán szombaton a korán érkezőket fürdőzni küldtük. Jöttek Budapestről, Kecskemétről, Keszthelyről, no meg persze a szüleim Mándokról. Vegyültek itt a barátaim és az ő barátaik, ex-kollégák, diák- és lakótársak. Jó volt látni, hogyan találják meg ők is ismeretlenül, ám általam mégis ismerősként e közös hangot. Mert egy nagy hálózat szálai vagyunk, s erre találtam is egy idézetet: "A barátság kötelék". Én hálás vagyok, hogy ennyi érdekes, színes személyiség tartozik az én kötelékembe, akik közül csaknem harmincan képesek voltak még a hosszú utazást is vállalni az avatóra.


A házavató hivatalos étele anyukám babgulyása volt, természetesen bográcsban főzve, többféle húsból és friss zöldségből. Volt ehhez mindenféle édesség, gyümölcs, házi disznóság és sajt. Meg persze házilag készült italok: saját almalé, meggyszörp, pálinka, borok és sör. De nem annyira az ételekről, hanem inkább az együttlétről szólt ez a nap.


Az éjfélig tartó beszélgetést még a szúnyoginvázió sem tudta feloszlatni. A lelkesebbek pedig másnapig maradtak, találtunk nekik szállást az utcánkban, de volt aki a kertben sátorozott. Így a másnapi közös reggeli a madárfüttyben, napsütésben még tovább mélyítette az együttlétet.

Köszönet illeti a hozzám ellátogatókat, s a finomságokat előkészítő szorgos kezeket. Hála mindenért!


P.S. A képek a vendégek nélkül mutatják az udvart. Személyiségi jogok miatt nem akartam partiképeket közzé tenni a megjelentekről. 

Barackos finomságok

Nos hát a Balatonon nem csak napsütés és fürdővíz van, hanem sok-sok szép növény és állat is. A kertünkben is szépen sorban jelentkeznek a virágok (ezekről már kétszer is írtam), nyáron pedig gyümölcsükkel a gyümölcsfák is jelezték: nekik is helyük van itt.


Júniusban igen korán érő vadmeggyet találtam a kertben. Nem is vettük észre, annyira el volt gazosodva az a rész. Két vödörnyi meggyet tudtunk leszedni, a többit a fán hagytuk sajnos, talán jól lakott belőle néhány madárka. A meggyből szörp és dzsem készült, elég bonyodalmas módon, ugyanis meggyet szedni, mosni, magozni, majd összetörni nem is olyan egyszerű feladat.

A gyümölcs 1oo százalék bio, ami azt is jelenti, hogy magozás közben kukacok jelenlétére is számíthattam. Viszont alig egytizede volt csak "húsos", így 6 üveg dzsem főtt a gyümölcsből.


Sajnos a meggyet nem örökítettem meg, viszont júliusban eljött a sárgabarack ideje. Odahaza nem terem nálunk efféle finomság, a Balaton partján pedig egy hatalmas, ősrégi fa ontotta magáról egy hétig a barackot. Szedni nem kellett, ugyanis a rekkenő hőségben folyamatosan érő barack magától potyogott le a fáról.

Anyukám segítségével készült belőle lekvár és befőtt, no meg kompót. S önmagában megeszegetve is sok örömet okozott a hozzánk látogatóknak. Az eredményt a mellékelt képek mutatják.