A házikóba szombat délután vártuk a vendégeket, de a meghívottak egész hétvégén szakaszosan érkeztek hozzánk. Volt, aki péntek este érkezett, ugyanis kedves barátaim a biciklis Balaton-kerülés közben nálunk szálltak meg egy éjszakára. Ezzel ők lettek az első "nemhivatalos" vendégeink is.
Aztán szombaton a korán érkezőket fürdőzni küldtük. Jöttek Budapestről, Kecskemétről, Keszthelyről, no meg persze a szüleim Mándokról. Vegyültek itt a barátaim és az ő barátaik, ex-kollégák, diák- és lakótársak. Jó volt látni, hogyan találják meg ők is ismeretlenül, ám általam mégis ismerősként e közös hangot. Mert egy nagy hálózat szálai vagyunk, s erre találtam is egy idézetet: "A barátság kötelék". Én hálás vagyok, hogy ennyi érdekes, színes személyiség tartozik az én kötelékembe, akik közül csaknem harmincan képesek voltak még a hosszú utazást is vállalni az avatóra.
A házavató hivatalos étele anyukám babgulyása volt, természetesen bográcsban főzve, többféle húsból és friss zöldségből. Volt ehhez mindenféle édesség, gyümölcs, házi disznóság és sajt. Meg persze házilag készült italok: saját almalé, meggyszörp, pálinka, borok és sör. De nem annyira az ételekről, hanem inkább az együttlétről szólt ez a nap.
Az éjfélig tartó beszélgetést még a szúnyoginvázió sem tudta feloszlatni. A lelkesebbek pedig másnapig maradtak, találtunk nekik szállást az utcánkban, de volt aki a kertben sátorozott. Így a másnapi közös reggeli a madárfüttyben, napsütésben még tovább mélyítette az együttlétet.
Köszönet illeti a hozzám ellátogatókat, s a finomságokat előkészítő szorgos kezeket. Hála mindenért!
P.S. A képek a vendégek nélkül mutatják az udvart. Személyiségi jogok miatt nem akartam partiképeket közzé tenni a megjelentekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése