Báránybőr

Van egy embertípus, akivel újra és újra összehoz az élet. Próbálok tanulni ezekből a helyzetekből, de nem könnyű. Mert elsőre nem veszem észre, hogy ezzel a típussal van dolgom, amikor pedig már észreveszem, késő. Ők a nagy manipulátorok, a báránybőrbe bújt farkasok, vagy ahogyan a szakirodalom nevezi őket: pszichopata, szocipata.

Nem túl kedves elnevezések nem túl kedves embereknek. Akik maguk sincsenek tisztában azzal, hogy eme kivételes, s szerencsére ritka típushoz tartoznak. Általában külsőre kedvesek, bárkivel szót értenek, ám a háttérben gonosz, önös érdekek hajtják őket.

Nemrég egy cikket és egy teljes könyvet olvastam a témában, eme emberek legfontosabb jellemzői a következők:
- féktelen hatalomvágy jellemzi (vagyis a pénzért, pozícióért, a mások feletti főnökösködésért bármit megtesz, mindenkivel szemben felsőbbrendűnek érzi magát)
- győzni akar bármi áron (vagyis nem retten vissza a nemtelen eszközöktől sem)
- ámít és hízeleg (vagyis azt mondja, amit hallani akarsz, hogy elkötelezetté tegyen, általában végletes jelzőkkel kommunikál)
- tisztességtelen eszközökkel harcol (vagyis az etikát és a humánumot nem ismeri)
- nincs lelkiismerete
- kizsákmányoló, manipulatív kapcsolatok (vagyis a kapcsolatokban csak az érdek vezeti, számára egy-egy ember csak darab-darab)
- hazudozik, nem őszinte (olyannyira, hogy maga sem tudja kinek mit mondott, hazudott, s nem lehet tudni, hogy van-e őszinte pillanata)

S mi a tanulság számomra? Hogy ezeket az embereket nem tudom elkerülni, csak beazonosítani tudom. Sőt, a legjobb kikerülni az útjukból, mert velük a harcot felvenni, őket belátásra bírni, vagy meggyőzni nem lehetséges.
Amolyan "no asshole policy"-t vezetek be magamnak, vagyis  a "seggfejmentes" szabályt, miszerint nem vagyok hajlandó idiótákkal együtt dolgozni. Akkor inkább nem is dolgozok. Pont.