Ha május 1, akkor irány a szabadtér! De nem ám valami városi tömegrendezvény, hanem egy eldugott zsákfalu a Börzsöny szívében, aminek még a neve is ennyi: Nagybörzsöny.
A falu határában sárgálló repcemezőknél kötelező volt a megállás. Aztán az árpád-kori templomocskánál tartottunk idegenvezetős szünetet.
Közben rájöttem, hogy én már jártam itt. Nem túrázni, de egy esküvőn mulatni voltam itt. Most viszont a kisvasutat csíptük el és keskeny nyomtávján, cikk-cakkos oda-vissza tolatós pályán kapaszkodtunk fel Nagyirtáspusztára.
Rajtunk kívül a lefelé vezető utat más nem nagyon tette meg gyalog. Mi viszont a táj és a tavaszi virágok és fák bűvöletében ereszkedtünk le vissza a faluba. Ahol még volt időnk egy kis falunéző sétára.
Mesés pinceházak sorakoznak az egyik domboldalon. Az utcákon szűk tornácos, zárt bejáratos sváb házak. A faluban több templom is van: az árpád-kori mellett van evangélikus, katolikus, s egy másik bányásztemplom is.
Közösségi komposztforgatás és növényültetés
-
Nem terveztem erről bejegyzést írni, de mivel úgyis annyi szabadidőm van,
miért ne mesélhetnék erről is kicsit részletesebben itt a blogon? Viccelek,
mosta...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése