Farida Khalaf: Az Iszlám Állam rabszolgája voltam című könyve megdöbbentő vallomás a közelmúltból, sőt, napjainkból. A hírekből ismert Iszlám Állam (IS, ISIS) rémtettei mindnyájunkat megdöbbentenek, de testközelből csak az ilyen történeteken ismerhetjük meg. Kívülről nézve az arab és az iszlám világ válságának, saját ügyének gondolhatnánk az eseményeket, de valójában ez érint mindenkit: keresztényt, európait, bárkit.
Farida átlagos 18 éves lány, akinek éles az esze és matematikatanár szeretne lenni. Szüleivel és és fiútestvéreivel él egy vidéki kisvárosban. Irakiként ő is egy kisebbség tagja: kurd és jazidi, amely egy sajátos, nem muszlim vallás. 2o14 nyarán az ő vidéküket is eléri az ISIS, s ők nem tudnak hová menekülni: a település összes lakóját összeterelik, majd csoportokba osztják őket. A férfiakkal végeznek, hiszen egy más, "sátáni" vallást követnek és nem hajlandóak hitüket feladni. A fiatal fiúkat katonának viszik, a lányokat és asszonyokat rabszolgának, szexrabszolgának.
Farida éles eszének köszönheti hogy túlélte a többhónapos borzalmat. Éhezve, fizikailag és lelkileg bántalmazva próbál túlélni. Bár ő is megpróbált öngyilkosságot, s szökést, nem tud hová menekülni. A szélsőséges harcosok egymás között adják és veszik a lányokat. Valóságos emberkereskedelem működik, ahol ha meguntak egy nőt, tovább adják. Farida is így vándorol "gazdái" között, míg egy napon hat lány vezetőjeként sikerül megszökniük a sivatagi táborhelyről.
Történetét azért ismerheti meg a világ, mert egy kurd menekülttáborba jutva szociális munkások próbálnak segíteni a megszégyenített és lenézett lányokon. Ő a saját elbeszélésén keresztül adja a világ tudtára, hogy milyen borzalmak történnek ma, s mennyiféle szenvedést kell ezeknek a vétlen családoknak elviselniük. A történet elmondása közben ő is gyógyul, erősödik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése