2016. június 15., szerda

A semmi ágán

"A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok." 
József Attila: Reménytelenül

Ez az ismert verssor jutott eszembe egy dán ifjúsági regény olvasásakor. Janne Teller regényének a címe: Semmi. 2ooo-ben jelent meg és nagy port kavart. Először betiltották, majd sorra nyerte a díjakat és kötelező olvasmánnyá tették. 


A történet egyszerűen van elmesélve, úgy, hogy az ifjabb olvasók is megértsék.Egy dániai iskolában játszódik, ahol a nyolcadikosoknál az egyik osztálytárs kijelentése nagy port kavar. Pierre Anthon amolyan koraérett filozófusként kijelenti: "Semminek sincs éretelme, ezt  régóta tudom- köjdalmasabbzölte. - Ezért semmit sem érdemes csinlni. Erre most jöttem rá." 


Kijelentésének nyomatékot adva nem megy többet iskolába, s egész nap a házuk előtt álló szilvafán ülve "semmit tesz". Diáktársait is a semmittevésre ösztönzi, ezért azok be akarják bizonyítani, hogy igenis van értelme az életnek. Furcsa gondolattól vezérelve kezdik el összerakni a Fontos Dolgok Halmát. Az osztály minden tagja egy számára nélkülözhetetlen kincset helyez el a halomban, hogy aztán ezzel visszatérítsék Pierre Anthont az osztályba.


A történetet Agnes meséli el, aki féltve őrzött zöld szandálját teszi a halomba. Van, aki kedvenc hörcsögét, van, aki a biciklijét hozza, de ennél fájdalmasabb dolgokat is fel kell adniuk, s az "áldozat" véres élményekbe torkollik. Végül a titkos kezdeményezést felfedik, s sajnos a halmot épp a célszemély nem értékeli. 


Nem árulom el a regény végét. A rövidke mű gyorsan elolvasható, de érdemes közben az élet nagy kérdéseire figyelni és elgondolkodni, hogy mi mit tennénk az osztálytársak helyében. 


Még egy részlet a könyvből:

"Minden mindegy! - harsogta egyik nap. - Mert minden csak azért kezdődik el, hogy egyszer véget érjen. Születésetek pillanatában halldokolni kezdtek. És így van ez mindennel. - A Föld négymilliárd-hatszázmillió éves, de ti legfeljebb csak százévesek lesztek! - szólt utánuk egy másik nap. - Az a pár év nem éri meg a fáradtságot. Minden egy nagy színjáték, és csak arra megy ki az egész, hogy úgy csináljunk, "mintha", és hogy épp ebben a "minthá"-ban legyünk a legjobbak."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése