CTP-Sikersztorik

Újabb referenciamunkámmal szeretnék eldicsekedni. Mióta hazatértem Amerikából, nem tétlenkendtem: azonnal bekapcsolódtam az engem támogató, nekem ösztöndijat adó CTP Alapitvány itthoni munkájába.

Nem hivatalosan felkértek a program kommunikációs vezetőjévé. Hivatalosan még később vállalom be ezt a feladatot, viszont átmenetileg elkezdtem "bedolgozni", kicsit felrázni a CTP-kommunikációt.

Ennek részeként "Sikersztori interjúkat" készitek a korábban végzett és már befutott, sikeres diáktársaimmal. Van köztük, aki több mint 10 éve sikeres vállalkozó, többmilliárdos befektetések kivitelezője (link). Van, aki többgyermekes anyukaként fogott bele az otthonról irányitható webshopjába (Panyi Zsuzsiról már irtam korábban, link). Van, aki példát mutat azzal, hogy még magyar viszonyok között is tud világviszonylatban is magas minőségű szolgáltatást nyújtani (link). S még mielőtt azt hinnénk, hogy köztünk csak vállalkozóként lehet sikeressé válni, itt egy jó példa, hogy az orvosi hivatás területén is tudunk többek lenni (link).

További interjúk jönnek, hiszen mindenkinek van egy története, ami példaként, megerősitésül szolgálhat nekünk. Hiszen el lehet menni az országból, de mi vagyunk rá a példa, hogy vissza is lehet jönni. S a passziv várakozás helyett mi lehetünk saját magunk sikerének a kovácsa.

Zugló lakónegyedei

Nem véletlenül választottam Zuglót lakhelyül. Amikor lakást kerestem, a környék azonnal megragadott. Nem számitott, hogy rossz, lepukkant lakásokat mutattak nekem, a környék miatt itt akartam saját otthont.

Végül egy csodás déli-nyugati fekvésű kis erkélyes lakásra esett a választásom, mert az erkélyre kilépve megragadott a környék zöldje és nyugalma.

Lassan 7 éve lakom már itt, s a környék csak még jobban az enyém lett. A szomszédos utcákat már rengeteg alkalommal bejártam. Ráadásul kicsit kutakodtam is a vidékről. Kiderült, hogy több egyedi "lakótelep" közepébe költöztem be. Itt épültek a háború után az első tervezett negyedek. Az egyik részen családi ikerházak, Mellette háromemeletes társasházak. Most járjátok be velem gondolatban ezt a környéket.

A Pillangó utca és Örs vezér tere között a felszinen fut a metró. A kocsikból is jól látható egy többszáz méteren azonos stilusban kiépitett sárga társasházak (Kerepesi úti lakótelep). A Kerepesi út és Bolgárkertész utca épületei kiegyensúlyozottak, az 50-es években épültek. A lakásokhoz kis erkélyek tartoznak, a bejáratok fölött domborművek, az utcát fasor szegélyezi. A házak között szépen elszórva játszótereket és zöld parkokat találunk szobrokkal, zöld terekkel.

 

Közvetlenül a fenti lakóteleppel szemközti oldalon, a Bolgárkertész és Bánki Donát utcában húzódik egy másik, kisvárosias lakótelep (Székesfővárosi lakótelep). A családi házak itt tetőtér beépitésesek, s két-két otthon van egybeépitve ikerházként. Többségük felújitott állapotban, de akadt köztük elhanyagoltabb is. Ezek a házak a 40-es években épültek, s egységes képet adnak a környéknek.

Ha még tovább megyünk, a következő utcákban a Vitézi telep otthonait találjuk. Itt is ikerházak sorakoznak, de ezek eredetileg földszintesek, bejáratuk egy boltives ajtó, az utcafronton félkörives kiugró részt találunk. Ezek a házak a népi épitészet jegyeit viselik: a tető faragásán tulipánt és a vitéziességet jelképező kardot láthatjuk. A felújitott épületek között vannak szépen rendberakott házak, de sajnos van néhány túlzó, formátlan épület is. Az épületek a 30-as évekből származnak.

A Fogarasi úton átkelve a Fogarasi és Mogyoródi út között terül el a következő lakótelep (Nagy Lajos király úti lakótelep). Háromemeletes házai nagyon hasonlitanak az én lakórészemhez: kis erkélyek, zöld parkok. Átjárós árkádépület van a közepén, itt szocreál mozaikot ill. falfestményt találunk. Nem véletlen, az 50-es években készültek a házak. A központi árkádok fölött "kilátó" vagy óratorony.

 



A fenti utcákon sétálva kicsit mintha visszamennénk az időben. Akár történelemórának is beillik, ahogyan a 30-as évek vitézi házai után a 40-es évek ikerházait, majd az 50-es évek lakótelepeit járjuk be.

Bővebb információ a lenti linkeken:

Kerepesi úti lakótelep

Vitézi telep

Nagy Lajos király úti lakótelep

Kert

Lehet, hogy a képek nem adják át eléggé, de egy varázskertet láthattok. A képek cáfolják, hogy ne lehetne nagyvárosi környezetbe zöldet, virágot varázsolni. A mi társasházunk bejárata előtti kicsi kert azt is bizonyitja, hogy összefogással és egy kis önfeláldozással csodákra vagyunk képesek. Kizárólag rajtunk múlik, hogyan élünk.

 

A kertészkedést több éve kezdtük el egy szomszédasszonyommal. Mostanra oda jutottunk, hogy hetente-kéthetente előre egyeztetjük, mikor állunk neki a gyomlálásnak, ültetésnek. Először a bejárat melletti bal oldali részt vettük birtokba. Kis zöld sövényszegélyt növesztettünk, bokrokat, cserjéket, rózsákat ültettünk be. Tavasszal a hagymás virágok bújnak elő, nyáron az egynyári magvak.

 

A bal oldali kertrész után meghóditottuk a job oldalt is, kicsit szinkronba hozva a kettőt. Az elmúlt két évben, a távollétem alatt a járdán parkoló autóktól "lopták" vissza a kertet: közvetlenül a járda mellé bokrokat, orgonát, szúrós cserjéket telepitettek, igy el megy a kedve az autósoknak, a kutyájukat sétáltatóknak, vagy csak a figyelmetlen járókelőknek kitaposni, rálépni arra, ami zöld. 

 

 

Mostanra a járókelők meg-megállnak. A ház előtti padon sokszor találunk idegeneket megpihenni, szemlélődni. A közeli játszótérre igyekvő családok legkisebb tagjai sokszor állnak meg a virágok mellett. Hiába, ha mi adunk magunkból a természetnek, az sokszorosan visszaadja a befektetett energiánkat.

 

A képeken most főleg a zöldeket látni. De hamarosan virágba borulnak majd a különböző sárga és fehér liliomok, kihajtottak már a nyári virágok, s a rózsák is bimbóikat nyitogatják.

 

(Most kaptam a hirt a tengerentúlról, hogy ott is kinyiltak már az általam elültetett virágok! A kertben az a jó, hogy ha egyszer csináltál, ültettél valamit, az a következő évben - mégha nem is járunk arra - jelét adja, hogy itt kérem nyomot tetszett hagyni.)

Fekete-fehér kiegészitők

Egy ideje fekete-fehér korszakomat élem. Volt már barna-natúr, lila. A fekete-fehéret azért szeretem, mert elegáns, s egy egyszerű trikó is ünnepi tud lenni.

A fekete-fehérhez bármilyen szinű kiegészitő illik. Különösen szeretem a pirossal párositani. Ezzel a szinnel egy kis vagány nőiesség jön az ünnepi fekete-fehérhez. De adhatunk hozzá türkizt, vagy sárgát.

Az elmúlt hetekben az alap ruhatáramat új kiegészitőkkel dobtam fel. Fekete-fehér táskát és ékszereket rendeltem.  A Meska nagy felfedezésem (www.meska.hu), itt magyar kézművesek egyedi termékeit rendelhetjük meg elég jó áron. Vannak itt ékszerek, táskák, ruhák, kisebb dekortárgyak.

Különösen a magyaros termékekre kerestem rá. Találtam is matyó mintás ékszereket: fülbevalót, medállt, gyűrűt. Aztán megrendelésre készitettek nekem egy fekete-fehér szinű, de hagyományos matyó himzésmintával készült tűzzománc nyakéket és karkötőt.


A táskák között is körülnéztem. Itt egy csodás "Landhaus" stilusú táskakollekciót találtam Máthé Zsóka bőrműves készitésében. Végül a kézifogós fekete-fehér pöttyös, masnis táskát választottam. Mióta használom, az ismerőseim sorra kérik a készitő kontaktját.

Kecskemét, szecesszió

Korábban még sosem jártam Kecskeméten. Nemrég egy régi jóbarátomat látogattam meg ott, igy alkalmam volt kicsi közelebbről is szemügyre venni ezt a folyamatosan megújuló, mégis régi várost.

Kecskemét Budapesttől alig egy órányira van, az Alföld sik vidékének közepén. A városhoz közelitve látjuk az út melletti földeket és tanyákat. Kecskemétre érve igazi alföldi mezővárosi hangulat fogad.

A belváros utcái sok helyen sétálóutcává vannak alakitva, igy lehet jönni-menni a macskakövek, árkádok, gangos házak között. Ha Kecskemét, akkor Kodály Intézet. Az egykori kolostorépületben működik a rangos zenei intézmény, Kodály szülővárosában. A másik ismert látnivaló a Cifra Palota. Személy szerint nekem más cifra épületek jobban tetszettek.

Egy kevésbé ismert cifra palota

A hatalmas főtéren egymás mellett magasodik a katolikus templom és a városháza. Ez a templom Magyarország legnagyobb templomai között van számontartva. A templom előtti "útjelző" szobor-csúszdán épp kis tipegők csúszkálnak. Ez az útjelző távoli magyar városok irányába mutat, jelezve azok irányát és távolságát. Ebből a szempontból Kecskemét nagyon is jó helyen van: az ország közepén, egyforma távolságra az összes határtól.

A városháza épülete nagy kedvencem. Csodás Zsolnay-csempés kerámiatetőzete, a kis szecessziós domborminták a falakon, a festett üvegablakok... Mellette "trianoni" emlékmű, egy szobor, ahol az elszakitott magyar területek térképe a földből emelkedik ki. Nem messze ettől a kuláktörvényekre figyelmeztető kis szobor áll. A városházával szemközt egy másik templom. Romantikus kerités és hatalmas kovácsoltvas kapu veszi körül. Mellette az árnyas park oldalában a régi templom romjai, teraszos éttermek, hangulatos kávézók.

Városháza

 

Egy roved sétára innen máris az új sétálóutcába kerülünk. Ennek az elején jobbra a hatalmas fehér zsinagóga, balra a Cifra Palota áll. A sétáló egyébként a forgalmas utca közepén lett kialakitva, árnyas akácfasor között vezet a virágos út, helyenként a város látnivalóit bemutató domborművekkel. Jobbra és balra úri paloták, éttermek, banképületek. Lejjebb a régi mozi.

Cifra Palota: mintha napraforgók hajtottak volna ki a tetején

 

Kecskeméten több rangos tanintézmény is van. A Kodály Intézetről már szóltam. Itt van a piaristák egyik gimnáziuma, hatalmas klasszicista épülete és a kollégium szépen elfoglalja a belváros egyik "negyedét". A város főterénél áll a Református Gimnázium Kós Károly jellegú hatalmas épülete.

Kovácsoltvas templomkapu

Kecskemétről ne gondoljuk, hogy elmaradott, poros vidéki városka. Mivel nincs messze a fővárostól ill. Szegedtől sem, itt mindig zajlik az élet. A Mercedes-gyárnak köszönhetően rengeteg külföldit, németet hallani az utcákon. Sok az elegáns étterem (mi egy olasz séf által működtetett házias trattoriába tértünk be), a külföldi konyha remeke. Van itt szinház, koncertterem, art deco művészmozi (itt is voltunk).

A kecskeméti szinház

Ékszertartó - megvalósult

Pár hete kreativ ékszertartókhoz adtam ötletet. Azóta megvalósult a saját gyártású fali ékszertartóm.
Az alapötlet az volt, hogy egy szép képkeretből kivesszük az üveget és a hátlapot, s ennek a helyére szalagot, horgolt csipkét fűzök. A csipkét a hátoldalon apró szegekkel rögzitettem, hogy ne csúszkáljon és elbirja a rá akasztott ékszereket.

Ha már képkeret, találtam ugyanabból a mintából egy kisebbet. Ebbe üveglapot vágattam, s ez került az ékszertartó fölé. Igy komplett budoár varázsolódott a falamra, tükröcskével, ékszerekkel.

A kreativitásom itt még nem állt meg. További bővités várható...

A korábbi bejegyzésem itt olvasható.

Jane Austen öröksége

Jane Austen a 18-19. század fordulóján élt, ám hatása mégis máig érezhető. Az elmúlt hetekben több filmet láttam róla, illetve olvastam az emlékiratai alapján irott regényt.

A Jane Austen magánélete (Becoming Jane) cimű filmet már többször láttam, s mindig mond valami újat. Anne Hathaway és James McAwoy játszák a fő szerepeket. A fiatal irónő itt még csak próbálgatja az irást, azt követhetjük figyelemmel, hogyan irja meg első nagy sikert hozó regényét, az Értelem és érzelem ciműt. Az irónő magánéletéről keveset tudni. Soha nem ment férjhez, viszont néhány adat szerint volt kérője, de ő nemet mondott. Ezt romantikus formában fejti ki a film.

Hasonló történetet dolgoz fel Syrie James nemrég irott regénye, a Jane Austen naplója. Az irónő valóságosnak tűnő kerettörténetbe helyezi a regényét: mi lenne, ha előkerülnének Jane Austen titkos naplói, s valaki ebből regényt irna? A valóság az, hogy Austen életrajzát egyik unokaöccse adta ki halála után. Ám ez a memoir nem tartalmaz sok romantikus elemet vagy titkos hódolót. Jane legjobb barátja a nővére, Cassandra volt, legbelsőbb titkait levelekben irta meg neki. Cassandra viszont Jane halála után megsemmisitette a leveleket, igy nincs irott hagyaték.

Az irónő egy titkos ládából előkerült naplósorozatot fűz regénnyé. Eszerint, Jane 31 éves korában megismert egy tehetős, intelligens urat, akivel évek múlva szoros szálak fűzték össze, sőt meg is kérte. Ám a férfi tönkrement, s a teljes elszegényedéstől egy korábban megalkudott esküvő mentheti meg, s ezért Jane félreáll. Érdekes, hogy ez a férfi biztatja Jane-t az irásra, s ő ennek hatására átdolgozza kezdetleges műveit, s sorra kiadja őket. Jane pár év múlva meghal, viszont művei máig élnek.

A Jane Austen filmklub egy másik nagysikerű film egy sor csodás szinésznővel. Az mai Amerikában játszódó történetben néhány barátnő filmklubot alakit: Jane Austen életművét, hat regényét olvassák, minden hónapban egyet. A barátnők között van frissen elvált, sebeit gyógyitgató anya, örök szingli, idősebb, mindig szerelembe eső és házassági válságban szenvedő tanárnő is. Az Austen történetek mögött zajlik a nők személyes története, s persze a végére minden kusza szál és probléma elrendeződik. Mit tenne Jane? - cseng az egyik hősnő fülébe a kérdés, mikor nagy döntés elé kerül.

A fenti kép az egyetlen hiteles portré Jane Austen-ról. Testvére készitette az akvarelt, ami alapján próbáljuk elképzelni, milyen is volt ez az érzelmes, okos, tehetséges nő.

Ki a szabadba

Kinti lény vagyok. Akkor érzem igazán jól magam, ha a szabadban lehetek. Gyalogosan vagy biciklin, vizen vagy hegyen, csak kint legyek!

A márciusi koratavasz és havazás után, áprilisban kivirult a természet, az időjárás meglepetésszerű kánikulát hozott. Gyorsan elő is vettem a biciklimet, kipucoltam a túracipőmet és nyakamba vettem a várost illetve annak környékét.

Igyekeztem felkeresni a kedvenc helyeimet. Nagy sétákat tettem Zuglóban a lakhelyem szűkebb és tágabb környezetében. Lehet itt sétálni csodás régi villák, árnyas fasorok között, vagy akár a Városliget parkerdőjében.

Ha kicsit távolabb kalandozok, ott van a Dunán a Margitsziget. Itt ilyenkor virágba borul minden, a madarak és mókusok elemükben vannak, s az emberek is tömegesen járják a parkot, görkorira, bringóhintóra vagy biciklire pattannak, piknikeznek. Mint ahogy mi is tettük egy napos délután.

Ha már Duna, akkor érdemes a kevésbé ismert dél-budai Kopaszi-gátra kimenni. Évekkel ezelőtt csodás parkrendszert, pihenőövezetet alakitottak ki a félszigeten, ami a Duna egyik kis holtágát választja el a nagy folyótól. Van itt több divatos étterem és bár, fürdőhely, piknikhely, szinpadszerű lelátó a vizre, még hajókikötő is.

Apropó hajó. Aki nem tudná, most már BKV-hajójáratok is vannak! Az északi Rómaipart és a deli Kopaszi-gát között közlekedik, közben cikkcakkozva bejárja a pesti és a budai Dunapartot. Bérlettel lehet felszállni, s kiegészitőjegyért cserébe még a bicajunkat is feltolhatjuk. Külön jegyet a hétvégi járatokra kell csak venni, igy ha egy kis turistaélményre, napsütésre és csodás panorámára vágyunk, szálljunk hajóra a rakpart egyik kikötőjén. A menetrendet itt találjátok.

S ha még mindez nem volna elég, a természetet kezünkbe is vehetjük. Elő az ásót, kiskapát, s ültessünk virágokat a balkonunkra, vagy a házunk elé! Mi több napon át irtottuk a gazt a ház előtti közterületről. Mig máshol térdig érő fű és szemetes, kutyaszaros, kopár a ház eleje, nálunk virágzó oázissá változott. Elvirágoztak már a tavaszi hagymás tulipánok, krókuszok, nárciszok, most éppen az orgona illatozik, de hamarosan jönnek a rózsák és hibiszkuszbokrok!

Nőiség és szépség

Többször irtam már a nőiség szerepéről. Sokat foglalkoztat, hogyan lehet nőnek lenni a munkahelyen, a családban, a mai modern világban. Ezt a kérdéskört a hétvégén egy saját szervezésű programon jártuk körül.

A Gazdagréti Református Templomban szombaton egész napos női programot tartottunk. Jó barátom, Annamari volt a program gazdája. Ő a mentálhigiénés képzés keretében kapta a feladatot, hogy szervezzen valamit. Ő nőként és aktiv gazdagréti "egyháztagként" találta ki a női programot. Engem és egy másik lelkes lányt kért fel segitségnek a megszervezéshez.

A nap alcime, cime a Női énkép, önértékelés, önismeret, identitás Isten fényében volt. Ez elég nagy téma, igy elsőre a szépség-nőiség kérdéskört emeltük ki. Az"elméleti" hátteret a Biblia és egy könyv szolgáltatta. John és Stasi Eldredge könyve magyarul még nem jelent meg, az eredeti cime Captivating, Unveiling the Mystery of Women's Soul. Az iró-házaspár a női lélek rejtelmeivel, a nők vágyaival, életük céljával foglalkozik. Szerintük a nőknek három alapvető vágya van, s ezek közül a szépnek lenni az egyik.

A programunkra kb. 15-en jöttek el. Több generáció, gyerekesek és egyedülállók, idősek és ifjak képviselték magukat. Sikerült igazán őszintén nyilatkoznunk egymásról. Mi a szépség? Szépnek érezzük-e magunkat? Mitől vagyunk szépek? Merünk-e szépek lenni? - sorolhatnánk a felmerült kérdéseket. A témát közösen, csoportokban és egyénileg is boncolgattuk.

Összefoglalásul néhány idézet ill. ige a szépségről. Ezeket a szövegeket és a mellékelt képeket használtuk a saját szépségünk felfedezésére.
Volt egy rövidfilm is, amit bejátszottunk. Ez is csak azt mutatta, hogy mig mások szépnek látnak minket, mi leértékeljük saját magunkat... A Dove filmjét érdemes megnézni.

A résztvevők kérték a program folytatását, igy valószinűleg lesz még szó erről a női témáról a jövőben is.

Merj szépnek lenni! Szépnek lenni jó!


"A szépség minden megnyilvánulása az örökkévalóságra mutat." (Hans Urs von Balthasar)

"Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod és bájos az arcod!" (Énekek Éneke 2:14)

"A szép magasztosabb, mint a jó. Magában foglalja a jót is." (Goethe)

"A Sionról, melynek szépsége tökéletes fényeskedik Isten." (Zsoltárok 50:2)

"Boldogok, akik észre veszik a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak." (Pissarro)