Nyaralás Ohióban

A kaliforniai utamról hazatérve nem gondoltam, hogy még élvezni fogom az ohiói nyarat. Nyár vége lett, a múlt héten már az iskola is elkezdődött a kisebbeknek. Érezni a levegőben az ősz közeledtét, látni reggel a párát, este már hűvös van. Ebben az őszies hangulatban megadatott nekünk néhány csodás napsütéses, kánikulás nap, épp a hétvégére.

Kaliforniában tanultam meg kiengedni a kezemből a szálakat, s ezt a módszert még most is gyakorlom. Nem terveztem semmit a hétvégére, s cserébe jutalom-kirándulásokat kaptam. Szombaton Melinda és Gerard vitt el az Erie tavon Clevelandtől nyugatra található szigetre, Kellys Islandra. Általában én szoktam a programokat kitalálni, leszervezni, másokat autóval felvenni, s vezetni. Most nem néztem se térképet, kivételesen a kocsi hátsó ülésén ültem, s élveztem az elsuhanó tájat, meg a jó társaságot.

Marblehead a város neve, ahonnét indul a kompjárat a szigetre. Marblehead félszigetének csúcsán (innen kapta a nevét a település) áll az Erie tó legrégibb világitótornya. Persze, hogy nem lehet kihagyni a megnézését, a fotója bekerül a világitótornyos gyűjteményembe. Aztán autónkat hátrahagytuk, s igy kompoztunk át 2o perc alatt a távolban látható, nem annyira trópusi szigetre. A sziget a nyaralók paradicsoma. Az itteni lakosok az ide látogató turistákból élnek: éttermet, kocsmát, kisboltot, vagy kiadó szobát üzemeltetnek. A sziget nagy része zöld, a házak főleg a parton vannak. Közlekedni a kompon áthozott autóval lehet, vagy a szigeten bérelhetünk golfkocsit, biciklit. Mi két kerékre szálltunk, a kényelmesebb amerikai társaságok autójukból golfkocsira váltottak.

Pár óra alatt keresztül-kasul tekertünk a szigeten. Voltunk egy helyi borászatnál, ahol egy szőlőlugas utal az üzlet céljára, a borok az ország egyéb tájairól érkeznek. A parton vannak homokos strandszakaszok, ahol fürödni lehet vagy éppen saját hajóra, jachtra, kenuba szállni. Sajátos geológiai képződmény egy gleccserképződmény: a jégkorszak gleccserei mély vájatokat hoztak létre az itteni sziklákon. Egy másik "kőképződmény" indián képekkel van tele, párszáz éve vésték bele az őslakosok. Van itt kőfejtő, futószalag viszi a partra a kitermelt követ, s úgy kerül a hatalmas teherhajókra.

Vasárnap kicsit nagyobb társasággal mentünk Mentor-on-the-beach településre, ami Clevelandtől keletre van, s az egyik legszebb strandszakasz az Erie tavon. Ide Laci és Tünde segitségével jutottam el. Két év alatt csak a lábáztatásig jutottam a tavon, most viszont sikerült teljesen megmártózni benne. Sokak szerint Cleveland és a többi nagyváros közelében elég szennyezett a tó vize, mi kellő távolságra mentünk a városoktól, hogy kellemes, tiszta vizet találjunk. Homokos strand, lemenő nap, jobbra egy világitótorony (már megint:), heverészés a parton, no meg frizbi és ismerkedés az amerikai focilabdával (amit láb helyett kézben dobálunk).

Egy kis történelmi kiegészités a programunkhoz. Most ünneplik a 2oo éves évfordulóját az 1812-es háborúnak. Ennek során a brittek a vizen csaptak össze az amerikaiakkal, a kereskedelmi utak ellenőrzéséért zajlott a harc. Épp Kellys Island közelében volt az Erie tó legnagyobb csatája, a Put-n-bay szigeten messziről látni a csata emlékére készült hatalmas oszlopot.

Mindkét nap hihetetlen kulináris élménnyel zárult. Szombaton egy autentikus francia étteremben vacsoráztunk, ahol a tulajdonos-vendéglátónak olyan izes francia akcentusa volt, hogy már azért megérte odamenni. Vasárnap pedig az organikus, s valódi gümölcsből készült fagyizóban zártuk a napot, kis adag fagylaltunkat fél óráig majszolva.

Szeretetháló

A fenntarthatóság elméletéről sokat hallani. Nálam a fenntarthatóság a szereteten alapszik. Fenntartható egy hely, egy kapcsolat, egy állás, vagy egy közösség, ha szeretet van benne. A közösségen belüli szeretetről például sokat tanultam az amerikai magyaroktól.

Nem egy könnyű időszakon vagyok túl, a sok megpróbáltatás közepette egyedül megsemmisültem volna. Viszont a szeretetháló megtartott. Anélkül, hogy kértem volna, anélkül, hogy jeleztem volna, hogy gondban vagyok, ismerősök jelentkeztek, kerestek, kérdeztek, s aztán megoldásra ösztökéltek.

Egy idézetet olvastam nemrég: "Jobbá vagy keserűbbé válsz, ha dolgaid rosszul mennek?" Magamtól keserűvé válnék, s váltam is majdnem. De a mások segitségével, szeretetével a "jobbságomat" igyekszem előhozni, növelni, megmutatni. Mert ha másoknak fontos vagyok, csupán a létezésemért, emberségemért, vagy kedvességemért, akkor magamnak miért ne lennék jó és szép, s kedves?

A szeretetháló tagjai:
- Endre és Eszti, akik időben észlelve megbicsaklásomat programokat, társakat szerveztek nekem, s ha kellett velem intézték a problémásabb ügyimet
- Krisztina és Sándor, akik kérés nélkül adták át a kolcsikulcsukat, amikor éppen nem volt mivel járnom
- Mária néni, aki ha kell állást, ha kell úticélt választ nekem, s aki még nem tett le róla, hogy egy jutalomútra küldjön a Yellowstone Parkba
- Mike és Carol, a munkaadóim, akikhez elfoglaltságaim közepette rugalmasan illeszthettem a beosztásomat
- Laci, Noémi, Tamás, Brigi, volt diáktársak, ösztöndijtársak, akik probléma-megoldásban és tanácsadásban egy terapeuta szerepét is át tudnák venni
- itteni és otthoni gyülekezetem tagjai, akiktől imát kérhetek, s önzetlen érdeklődést kapok
- Mónika, s Éva akik mindig jókor telefonálnak, keresnek, s megnyugtató szavaik, biztatásuk a telefonvonalon át is hat
- Melinda és Gerard, akik addig nem hagytak békén, mig nem vittek el kirándulni, vacsorázni, csak úgy lazitani
- Zsuzsa, aki ebédre hivott, mert szerinte kényeztetni kell a lelkemet és testemet
- Jaime, aki mindenképpen elutazást javasolt nekem, s mindig etetni próbált
....
s még sorolhatnám az otthonról jelentkező barátokat, "rég nem hallottunk rólad, mi van veled?" megkereséseket.

Köszönöm a szeretetet. Igyekszem megtartani és továbbadni.

San Fransisco utcáin

Lássuk a vidéken kivül mit láttam a városban. Tavaly két fél napunk volt bejárni a várost, a főbb látványosságokat már akkor megnéztük. Idén nem is annyira a klasszikus turistalátnivalók vonzottak, inkább a hétköznapi város, a kevésbé ismert utcák, az itt élő emberek.

Szürke köd a városon, háttérben az Alcatraz szigete (épp kitakarom a profi fotósnak köszönhetően)

San Fransisco a legeurópaibb város, mondják. Van tömegközlekedése, ami ugyan néha nagyon lassú, de itt nem is rohannak annyira az emberek. A buszsofőrök simán felvesznek, ha leintjük az éppen haladó buszt, a térképet bújva a járókelők segitenek kiigazodni, s a buszra várva szivesen szóba elegyednek a népek. Az utcákon sok a járókelő, a turista. Lehet bámulni kirakatot, útszéli kirakódóvásárt, mutatványost. Van sok hajléktalan is, s elég sok zavart, magában beszélő, vagy furcsán viselkedő emberrel lehet összefutni.
Az arcokat figyelve és a hangokat hallva, itt előfordul a világ minden népe. Nagyon sok az ázsiai (ehhez tudni kell, hogy a kinai pionirok az európaikkal egy időben jelentek meg itt), kevés a fekete (elvileg itt nem volt számukra munka), s van számtalan mexikói (számukra egyre több munka van). Sok a vegyes páros, a keverék gyerek. A turisták között gyakran hallani német szót.

San Fransisco, Bay Bridge (ez nem a Golden Gate), Angels Island, kikötő

San Fransisco története a 18. század végén indult, akkor a spanyol misszió állomása volt. Fellendülése az 1848-as aranylázzal  indult, addig egy poros városka volt párszáz fővel. Az arany ezreket vonzott ide Ázsiából, Európából, sokakat tett gazdaggá vagy éppen szerencsétlenné. A 2o. században két nagy földrengés sújtotta a várost: 19o5-ben csaknem teljesen megsemmisültek az épületek a rengés és tűzvész miattt, 1989-ben kisebb rengés volt, az épületek is jobban birták, de mégis látni megtört járdát, falat. A város mindig magára talált, gyarapodott, szinesedett. Most is épül, új hidakat húznak, egyre sűrűbben lakják a környékét.

Nagycsaládos városnézés

Ami nekem szembetűnő,  hogy itt sokkal magasabbak az árak, magasabbak az adók, s magasabbak a fizetések is. Jártam már az USA több részén, de mintha itt még inkább a pénzről és lehetőségekről szólna minden. Ahogyan egy magyar ismerős megfogalmazta: "ide jönni szoktak az emberek, s nem elmenni". Akinek van munkája, az hihetetlen szinvonalon tud élni (a város környéki úszómedencés házak, luxusautók itt nem annyira ritkák), aki meg nem tud boldogulni, az eléggé tengődik a drága közlekedés, étel és lakásárak közepette. Én valahol a két véglet között voltam itt: diákként nem tudnám megfizetni az itteni életet, de igy hogy vendég voltam, betekintést nyertem a tehetősebbek kényelmes életébe.

Ilyen amikor a városban süt a nap, de a Golden Gate hid ködpárába bújik

Nagy vonalakban mit is láttam, merre jártam. Az Embarcadero a kompkikötő és vásárcsarnok, innen indul a város fő utcája a Market Street (ezen üzletek vannak, no meg a fő közlekedési csomópontok). A parton haladva a sorakoznak a számozott dokkok (Pier), ezek közül a 39-es a fő attrakció (Fisherman's Wharf) éttermeivel, ajándéküzleteivel, no meg az innen induló kirándulóhajókkal, s a napozó fókákkal. Az Alcatraz börtönszigetre nem jutottam ki, 3 hétre előre elkelnek a jegyek. Ez kicsit olyan mint Marseilles-ben az If vára, csak itt nem Monte Christo, hanem Al Capone raboskodott. A parton felfelé haladva a Ghirardelli Square még egy forgalmas pont, itt volt a névadó olasz csokigyár, ma inkább múzeum és kávézó van a helyén. A Boudin pékség is legendás, itt a kirakat üvege mögött nyújtják a tésztát, formázzák a kenyeret, éttermében cipóban ehetünk levest (clam cheddar a rákleves amit kóstoltam), márha kapunk helyet. San Fransisco egyébként az izek városa, a tengeri ételek, az ázsiai konyha, az olasz, görög, mexikói, itt mind jelen van. A parton egészen a Golden Gate hidig lehet. felsétálni, már aki birja. Én inkább történelmi villamossal meg busszal mentem ki.

Fókák, Fisherman's Wharf

A legjobban nekem a hatalmas parkok tetszettek. A Golden Gate Park nagyobb mint a new yorki Central Park, szerintem sokkal szebb is. Több tó van benne, némelyiken lehet csónakot bérelni, partján sétálni, a parkban van botanikus kert, állatkert, szélmalmok, bölényrezervátum, ügetőpálya, s persze múzeumok (természettudományi, no meg múvészeti, mi a de Young Múzeumban voltunk, ennek a tornyából csodás kilátás volt a környékre).
A másik park a Lincoln Park, ebben a Legion of Honor művészeti múzeumban jártunk. A Land's End Trail neve romantikus, de napsütés hiányában nem jártam rajta, sajnos.
A harmadik park a Presidio, ennek a tetején van a jól ismert narancsszinű hid, no meg sétautak, strandok, golfpálya. Mindhárom park az óceánparton van, szerettem volna a három park szélén végigsétálni a parti úton, de a rossz idő, s a hihetetlen távolságok miatt ez nem jött össze.

Legion of Honor Múzeum

A belvárosi részeken most kevésbé jártam, kihagytam a forgalmas bevásárlóközpontos részeket. Amennyire lehetett, nem fárasztottam magam a dimbes-dombos utcákon, s még a cable car-ra sem vártam. Új volt nekem viszont a Civic Center, ahol a városháza, operaház, könyvtár, és ázsiai múzeum is áll.

Azt hiszem maradt még látnivaló legközelebbre is.

Kirándulások SF környékén

Kaliforniai tartózkodásom ugyan San Fransiscoban összpontosult, ám mégis sokkal több időt töltöttem vidéken, sokkal jobban élveztem a városkörnyéki természetet, tájat és parkokat, mint a belváros sűrűjét, a tömeget és a turistalátványosságokat.

Kilátás az öbölre a Berkeley feletti hegyekből

Első vidéki kirándulásunk a Berkeley-ben található Tilden Parkba vezetett, erről röviden már irtam is.

 Magyar csapat a Mount Tam túrán, párás ködben

Második kirándulásunk csaknem egésznapos volt. San Fransisco-tól északra a Mount Tam-at másztuk meg, illetve a tetejéről indulva leereszkedtünk a tengerpartra, majd vissza. Csaknem 2o fős magyar társaság verődött össze gyerekekkel és sportros szülőkkel.
Egyórás autóúttal jutottunk a ködös, semmilyen kilátással nem rendelkező hegy tetejére. A párába burkolt hegyen nem esik az eső, ám a fákról mégis a nyakadba csorog a viz: igy csapódik le a nedvesség, jó kis sáros dagonyává téve a túrautakat. Az erdő fái itt örökzöldek, fenyőfélék, mamutfenyők, törzsükön mohabevonat, tisztára olyan, mintha mesebeli diszletek között járnánk. A lecsapódó vizből kis patakok és vizesések is születnek, no meg orchidea-jellegű virágok és liánok.
Jó kis szintkülönbséget másztunk meg, mire az óceánpartra jutottunk. Addigra ki is tisztult az ég, ragyogott a nap, s süttethettük magunkat a szeles parton, ahol azért a hideg vizben nem mártóztam meg, de jó volt mezitláb sétálni a homokban.
Stinson Beach egyébként a szörfösök kedvenc helye, mivel közel van San Fransiscohoz. Kicsit hippis hangulata van üzleteivel, kávézóival, a sok biciklistával, túrázóval és szörfössel. A ráérős ebéd és tengerparti séta után már csak a visszaút várt ránk: visszakapaszkodni a hegytetőre, ahol az autókat hagytuk. Még jó, hogy rövidebb (de meredekebb) úton mentünk, s még szép hogy sütőtt a nap.

Mount Tam meseerdője

Az Öböl partján egyébként lehet kirándulgatni sokfelé. Csak idő és költség  kérdése, hogy hová. Aranyos parti városkákba komppal is eljuthatunk, a BART pedig csaknem a szőlővidékekre is kivisz. Sajnos ez most nekem kimaradt, majd legközelebb. Hagyjunk látnivalót máskorra is.

Magyarok SF-ban

San Fransiscói tartózkodásom nem jött volna létre, ha nincsenek itt magyarok. Clevelandi magyar kapcsolataimon keresztül kaptam itt szállást, programot, ötleteket. De milyenek is a kaliforniában élő magyar honfitársak?

Kaliforniába is vetődtek magyarok a világháború és 56 után, bár jóval kevesebben, mint a keleti partra, vagy Clevelandbe. Az elmúlt években annál többen jutnak ide. A Silicon-völgy, a filmgyártás, az itteni neves egyetemek és kutatóintézetek vonzzák otthonról a tanulni és dolgozni vágyó értelmiséget. Berkeleyben rendszeres találkozóik vannak, s épp ezen a héten én is tudtam csatlakozni a kapcsolatépitős esti összejövetelhez. A kaliforniai magyarok jókedvűek, elszántak és bizakodóak. Látják itt a lehetőséget, s megtalálják a saját útjukat. Magyar központ nincs ugyan San Fransiscoban, de van magyar templom és több mint százfős cserkészcsapat, s aktiv tánccsoport is! Mindez úgy működik, hogy az öbölkörnyéki magyarok szétszórva élnek, s elég sokat kell utazniuk, vezetniük, hogy magyar társaságba jussanak.

Vendéglátó családom 3 saját és 2 vendég gyerekével

Lonci néniről külön is szólnom kell. Csaknem egy napot töltöttem a kedves, finom 86 éves (!) nénivel, aki egyedül él 5 szintes belvárosi villájában, szemüveg nélkül olvas, s még vezeti a 35 éves Cadillac-jét, ami akkora, hogy a 8 személyes kisbusz mellé parkolva még egy métert kilóg az autó vége. Amellett, hogy a néni orvosi csoda (szinte semmilyen orvosi panasza nincs), friss az elméje, s nagyon pozitiv a hozzáállása. Nekem is csupa biztató dolgot mondott. Elvileg én szolgáltam őt felviditani, s gyakorlatilag ő dobott fel engem.
A házát bejárva megismertem kalandos útját Magyarországról Amerikába, történeteiből az európai polgári világ finomsága tűnt elő. Ő még abból a korból való, amikor a lányokat ugyan tanittatták, de a feleség és anya szerepére készitették fel leginkább, s a fiúk udvarlása hamar lánykéréssel zárult. Az ő világában nem a rohanásnak és kapkodásnak van értéke, hanem a megalapozott értékeken nyugvó intelligenciának és viselkedésnek.
A néni szerint maradjak meg olyannak, amilyen vagyok (ez hatalmas dicséret nekem!), s igyekezzek jó társat, férjet találni (vagy legalábbis türelmesen kivárni, hogy valaki észrevegye az értékeimet és megkérjen). Ilyenkor hiszem azt, hogy nekem 1oo évvel korábban kellett volna élnem :)

Lonci nénivel

Köszönöm Endrének és Esztinek, hogy elinditották az itteni szálaimat. Katalinnak, aki több programtársat szervezett nekem. Rékának és Csillának a szállást, sziveslátást. Máriának és Lonci néninek a múzeumot. S mindenkinek a biztatást, hogy csak előre, nem bizonytalankodni, meghátrálni.

Köd

San Fransisco jelképe és legismertebb látnivalója a Golden Gate hid. Tavaly csodás napsütést, tiszta időt fogtunk ki, akkor biciklivel tekertünk át rajta. Idén háromszor is jártam a hid felé, kétszer semmit nem lehetett látni a ködtől, egyszer pedig éppen csak elő-előtűnt a homályból. A helyiek szerint épp augusztusban a legkiszámithatatlnabb az időjárás, ilyenkor gyakori a köd, a hűvös. Na mi pont most jöttünk ide fagyoskodni.

Ma, az utolsó napomon szerettem volna átsétálni a hidon, nem sikerült. Amig a belvárosban ragyogó napsütés volt, az óceánparton hatalmas szél és köd fogadott. A hidnak csak az alappillérjeit lehetett látni, igy se fotózni, se átsétálni nem volt igazán érdemes.

Aztán mégis szöget ütött a fejembe a dolog. A ködbe vesző hid már megint üzen nekem. Nemrég irtam az ismeretlenbe, bizonytalanba vezető hidról. Ez nincs másként ma sem. Még mindig nagy a bizonytalanság körülöttem, nem látom magam előtt a lépéseket. Csak azt tudom, ha elindulok, akkor a következő lépést látom, az azutánit már csak aztán, ha léptem. Úgy mint a hidon, amit nem látsz, nem tudod hova vezet, csak bizol benne, hogy ha elindulsz rajta, akkor valahová el is fog vinni.

Divat és stilus San Fransiscoban

San Fransisco a divat egyik fővárosa. Ha a nagy divatmárkák hirdetéseit nézed, akkor Milánó, Párizs, London és New York mellett biztosan ott lesz San Fransisco neve is.

A divat itt az utcán hever. Felüdülés volt Cleveland után ide megérkezni, itt ugyanis vannak kirakatok, sétáló emberek az utcákon, s legtöbb embernek van stilusa, meri vállalni önmagát. Itt minden divat, s mindennek az ellentetje is. A legtöbben nem az évszakhoz öltöznek, hanem az öböl partján egy napon belül változó időjáráshoz. Itt a reggelek általában ködösek, hűvösek, dél körül kitisztul az idő, süt a nap. Az óceán közelsége miatt itt mindig hűvösebb van, mint a szárazföldön, ezért kardigánt, kiskabátot, sálat vagy kalapot célszerű magaddal vinni. Ha autóval jársz, hordhatsz csinos magassarkút, de ha tömegközlekedsz, akkor a dombok és a gyaloglás miatt célszerű lapos, kényelmes cipőt választani.

A nyár közepén van, ilyenkor a legtöbbünk szandálban, flip-flop papuscsban jár. Nem igy San Fransiscoban, ahol én a zárt cipőt preferáltam zoknival, de akadtak sokan, akik magasszárú csizmában jártak. A felénk divatos nejlonharisnyát itt nem ismerik: vagy csupasz lábbal öltenek szoknyát, vagy a rövidnadrághoz húznak térdzoknit, esetleg vastag harisnyát. Szinek és minták tekintetében minden megy mindennel. Sőt, minél hippisebb, össze nem illőbb, annál jobb.
A fejfedőknek és hajzatoknak külön élete van itt. Féloldalasan vágott rövid-félhosszú frizurák, őszen hagyott hosszú copfok, ázsiaiak szőkitett hajvége, esetleg az öltözékhez lilára, rózsaszinre festett hajzat - itt bármelyikkel találkozhatsz. Kéretik nem meglepett arcot vágni ezek láttán.

A ruhákat és a divat elemeit elegáns üzletházakban, vagy pedig vintage boltokban szerezheted be. A vintage amolyan second hand, használtruhaüzlet, ahol a legtöbb darab nemhogy a múlt évből, inkább a korábbi évtizedekből származik és jókora összegeket kérnek értük.

A divatról itt még kiállitást is rendeznek. A Golden Gate Parkban található de Young Múzeum mostani exkuziv kiállitása a francia divattervező, Jean-Paul Gaultier (ejtsd gotyié, amerikaiak gotiernek ejtik:) életművét mutatta be. Nem vagyok rajongója az extrém, szexualitástól túlfűtött ruháinak, viszont mivel helyi magyar kalauzom hivott a kiállitásra, nem mondtam nemet. Végül nem bántam meg. Be kell, hogy valljam, eddig lenéztem a nagy divattervezők hordhatatlan kreálmányait. Gaultier ruháit tesközelből látva viszont el kell ismernem, valódi kézműves remekek ezek. A legtöbb ruha mellé kiirták, mennyi munkaórával készültek, s volt, ahol több mint ezer óra szerepelt (vagyis egy embert számolva több mint 4 hónapig dolgozott rajta).
Láttam apró gyöngyökből himzett leopárdbőrnek tűnő rátétet, kézi horgolású estélyit, madártollakból összeaplikált szoknyát, vékonyra horgolt csipkéket, szalagokból összeszerkesztett midert. Gaultier tervezte Madonna és Kylie több fellépőruháját, filmek, videóklippek jelmezeit.
Maga a kiállitás technikailag is nagyon ötletes volt. A ruhákat próbababákra adták, s a babákra "élő" arcot varázsoltak, ami beszélt, sőt énekelt is. Az elején nem tudtam eldönteni, hogy valóban élnek a modellek, vagy sem... (A titok, hogy projektorral vetitették fentről külön-külön az arcokat, hangokat.)

Már csak egy dolog hiányzik: hogy a divat itteni fővárosában bevásároljak valami szépet.

Gaultier kiállitás

Orinda-Berkeley-Alameda

Kaliforniába jöttem, ám a szokásostól eltérően nem körútra. A célpont San Fransisco, illetve annak környéke. A nagyváros helyett inkább a vidék vonzott most, szerencsémre a szálláshelyeim és vendéglátóim is mind vidéken, a san fransiscoi öböl környékén vannak.

San Fransisco tornyai  Alameda partjáról

Első szálláshelyem Orinda. Az öböl partján húzódó hegyláncon átkelve egy szűk völgybe jutunk. Itt található Orinda, San Fransisco vonzáskörzetének elegáns, drága vidéke. Az utcák és házak a hegyek, dombok, kispatakok köré elszórva épültek. Bár távol van a várostól, autópályán ill. az itteni gyorsvasúttal (BART) hamar elérhető.
A vendéglátóim házahoz fa hidon vezet az út, át a patakon. A ház körül rózsák, rengeteg virág, szőlőlugas, örökzöldek. Errefelé akkor van zöld gyeped, ha folyamatosan öntözöd, itt beépitett locsolórendszer segiti a "szomszéd kertje mindig zöldebb" érzést. Maga a ház nem hivalkodó, egyszerű, földszintes épület, ám bent annál több tér van. S a fő attrakció, a kertben található úszómedence!

Alameda lagúnái

A város központja elegáns budakörnyéki települést idéz, art deco mozijával, drága üzleteivel, kávézóival. A főbb utakon bicikliút is vezet, s én élve az alkalommal felavatom a vendéglátóim 4o éves bicaját. Vannak parkok, túrautak, fel a hegyre, a kopár sziklákra, ahonnan csaknem rálátni az öbölre, a környező hegyekre, a naplementére.

Második szálláshelyem Alameda. Ez a városka közvetlenül az öböl partján fekszik, délkeletre
San Fransiscotól. Anno üdülőhelynek épült, mára nagyvárossá nőtte ki magát. A parton hatalmas park terül el strandokkal, bicikliúttal. Régi belvárosában csodás moziépület (hiába, itt  a filmek szülőhazájában a mozikat épitik a legszebbre), boltok, éttermek. A régi nyaralók közül találunk viktoriánus házakat, spanyolos épületeket, az utcákat pálmafák övezik, rengeteg az örökzöld, a virágzó virág. Alameda egyébként egy sziget, körben a tenger vize választja el a parttól, a közlekedés alagúton és hidakon át visz, de lehet komppal is közlekedni.
Szállásadóm épp egy parti utcában lakik, a bejárat előtt hatalmas banánpálmák, s három égig érő pálmafa áll. A házak itt többnyire földszintesek vagy egy emeletük van, ne feledjük, itt elég gyakoriak a földrengések. Ezért az iskola épülete is földszintes, nincs nagy aula, hanem a termek a szabadba egy félig fedett folyosóra nyilnak.
Itt is kapok biciklit, amivel a parti utakon lehet jót tekerni. Alamedahoz tartozik egy félsziget, Bay Island Village a neve. Ide egy felnyitható hidon át jutok, épp jön egy vitorlás, ami miatt felhúzzák a hidat. Bay Island új település, olyan mint egy nagy lakópark: hasonlóan tervezett házak, kertek, az utcák között lagúnák, a viz partján csónakkikötős házak, kecsesen átivelő fahidak, mint a mesében.

Alameda art deco mozja, tiszta Arábia

Berkeley-ben nem szálltam meg, viszont elég sokat jártam itt, ugyanis itt találkoztam helyi magyarokkal. A város Alamedatól északabbra fekszik, közvetlenül a parton. Hires egyeteme fent van a hegyoldalban, hatalmas zöld campus-án nyáron sem áll meg az élet, rengeteg diák vesz ilyenkor órákat. Óratornyából csodás a kilátás, ha éppen nem lenne zárva, én is látnám. A campusról látni az öböl ragyogó vizét és San Fransisco tornyait.
A város egyébként nyüzsgő, meghatározza, hogy diákváros. Vannak forgalmas bevásárlóutcái, elegáns lakónegyedei. A People's Park a hajléktalanok területe, itt a szabad ég alatt lakhatnak, télen sem fagynak meg. A város egyébként liberális hozzáállsáról nevezetes. Sokszor van tüntetés, amikor épp ott jártam krishna-jellegű dalokat és ázsiai zászlókat lobogtatva vonultak fel hippis arcok, valószinűleg a világbékéért tüntetve.
Itt nem bicikliztem (a dombok miatt elég nehéz is lenne), viszont túráztunk a város fölötti hegyekben. Itt van 1oo éves fa körhinta, állatsimogató, botanikus kert, tó a fürdőzőknek, s túrautak a kirándulóknak.

Az öböl környékének időjárása egyébként attól függ, melyik részén vagy a nagy viznek. San Fransisco belvárosa közvetlenül az óceán partján van. Itt általában hűvös van, még akkor is kell a pulóver, ha süt a nap, s gyakran párás, ködös az idő. Orinda mivel a hegyvonulaton túl van sokkal melegebb, nincs szél, sok a napsütés. Alameda közvetlenül a parton van, viszont beljebb az óceántól. Itt délelőtt szélmentes, délután szeles az idő, a tenger vize elég jól felmelegszik, fürdenek is benne. Berkeley is napos, meleg, ottjártamkor éppen izzasztó volt.

Kalifornai álmodozó

Most olyat csináltam, amit eddig még nem. Előre tervezetlenül, s nem a magam akaratából mentem nyaralni. Kaliforniába.

A vendéglátó családom már az első katasztrófa kitörésekor (értsd autóm kipurcanása) előjött az ötlettel, hogy akkor most utazzam el, szálljak ki a saját életem körüli körforgásból, s felejtsek el egy időre mindent. Ez kb. két hónapja történt, szakdolgozat-leadás és egyéb munkálatok közepette. Akkor görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy majd én szépen megoldok mindent, dolgozok, szakdolgozatot irok, munkát keresek, s mindezt autó- és számitógépproblémák közepette. Közben teltek a hetek, s nekem az energiám csak fogyott, a problémák csak növekedtek (vizumpapirokkal kavarás, szakdolgozattal formai macerák). Olyannyira, hogy eljött az a pont, amikor már nem én tartottam a kezemben a szálakat, hanem a gondok és megoldandó helyzetek mozgattak engem.

Ezen a ponton a család újra bedobta az ötletet: mi lenne, ha a két kisebbik gyerkőccel elhúznék Kaliforniába? Segitenék nekik a repülésben, ők a nagymaminál és az unokatesóknál lennének, én pedig tőlük függetlenül turistáskodhatnék, pihenhetnék. Volt egy napom, hogy átgondoljam. A budapesti repjegyemet becserélni egy san fransiscoira? Ez elég extrém ötletnek tűnt. Ahhelyett, hogy keletnek venném az irányt, Európa felé, elindulok nyugatnak, Ázsia határába. Nehezen mondtam igent az ajánlatra... Még az indulás előtti napon is majdnem visszaléptem.

Aztán az előre tervezős, mindent leszervezős mivoltom erőszakot vett magán, s igent mondott egy álomszerű, de számomra számtalan bizonytalansággal tarkitott utazásra. Kinél lakom, hogy közlekedem, mit nézek meg? Jöttek szépen a kérdések.

Végül taktikát váltottam: mi lenne, ha nem várnék semmit az úttól, ha csak jelen lennék? Ha megengedném minden napnak, hogy meghozza a maga programját, útitársát, szállás- és étkezési helyét? S kiengedtem a szálakat a kezemből!!!

Immár hatodik napom telt el a "Paradicsomban".
Zárásul itt egy sláger, amit főként itt hallottam, s nagyon rólam, a mostani utamról szól.

Coldplay: Paradise