Sétánk a központi pályaudvarról indult, ami egy klasszicista épület gyönyörűségesen felújítva. Bent kis üzletek, kávézók, várócsarnok. Az épület alatt pedig a vonatok és metrók sora. Stockholm a tengeröbölhöz közel fekszik, több szigetre épült. A szigetek között furcsán ívelt hidak futnak, toronyiránt nem lehet látni, melyik híd a vonaté, az autóé, a gyalogosé, vagy éppen hová is vezet az út.
Mi azért megtaláltuk a városházához vezető hidat. Ez az épület réginek tűnik, de 1oo éves csupán. Hatalmas belső oszlopcsarnoka van, az előtte fekvő partról varázslatos a kilátás. Furcsa fények uralták a sötét eget: nem volt teljesen sötét, a horizonton színes fények látszódtak. Majdnem északi fény. A városháza mellett kikötő, éjszakai csendben. Áthajózhatunk innen Finnországba, a Baltikumba, vagy éppen Szentpétervárra is.
A következő szigeten egy óvárost találtunk hatalmas középkori templommal, várnegyed-szerű épületekkel, macskaköves utcákkal. Kicsit odébb kormányzati épületek, királyi címerrel ellátott bíróság.
Ennyi fért egy fagyos estébe. Legközelebb világosban és jobb időben jövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése