Képmutatás

Te milyen képet mutatsz magadról? Mert mindnyájan valamilyen álarcot viselünk, szerepet játszunk, képmutatóak vagyunk. S van, amikor nem játszol szerepet? Mikor nem viselsz álarcot és mersz őszinte, "meztelen" lenni?

Képromboló lettem. Egyre inkább bosszant a képmutatás. A kép egy keret, egy váz, ami kifelé látszódik, de belül nincs magja, nincs veleje, üres, tartalom és érték nélküli. A keret lehet szép, fényes, tekintetet vonzó, de ha a keret tartalmára nézünk, akkor a semmit látjuk, az üreset.

Képmutató az alapítvány, mely kereszténynek és az etikus értékeket képviselőnek mondja magát. De csak mondja, mutatja, vagy már mutatni sem tudja.

Képmutató az a cég, amely innovációról, folyamatos megújulásról beszél, s közben elavult struktúrákat működtet, kiöregedő, az üzlethez nem értő vezetőkkel és tudatlan, szinte kezdő alkalmazottakkal.

Képmutató az az ország, amely a szabadságot, az emberi jogokat és a demokráciát képviseli, de közben lezárja a határait, akadályozza a vállalatok nemzetközi működését, az egyének szabad mozgását.

Képmutató az a család, ahol van papa, mama, gyerekek, csak éppen nincs csupaszív és szeretet, sőt: gyűlölködés, harag, irigység munkál.

Töltsd fel a keretet. Tégy bele egy tükörlapot és nézz bele. Ez vagy. Mutasd meg a világnak. Tedd le a szerepeket és az álarcokat. Cselekedj, lépj, szólj, szeress.