Márciusi ifjak ma is vannak. Köztünk élnek. Sőt ismerek is néhányat közülük. Forradalmárok ők, csak éppen nem a Habsburgok ellen kelnek fel, hanem a megszokások és a hagyományos, jól bejáratot módszerek ellen. Ízig-vérig magyarok ők is, mégha nem is mindig színezik magukat piros-fehér-zöldbe. Harcos ifjak férfiak és nők, akik saját maguk vívják ki a győzelmüket néha harcolva, néha elkeseredve, de mindvégig mélyen őrizve a belső magjukat, ami hajtja őket.
A ma élő márciusi ifjak egyike képes külföldre menni, majd hazatérni, s az álmait vidéken megvalósítani. Néha átmenetileg úgy érzi, letért a mások által ideálisnak tartott fő csapásirányról, de azt mindig tudja, hogy az álmaihoz vezető útról nem tért le.
Egy másik ifjú a fővárosban él, s az alkalmazotti létet, a biztos fizetést cserélte a független, szabadúszó létre. Otthonról dolgozik, vagy éppen több helyen, több ügyfélnek. Nincs még rendes fix bevétele, de mégis boldog és elégedett. Dolgozik és építi a vállalkozását.
Néhány ifjú barátom saját vállalkozásba kezdett és munkát ad kb. 1o embernek. Kockáztattak, pályáztak, nyertek, vidékre költöztek, irodát béreltek és embereket vettek fel. Az abszulút siker még nem garantált, de a bátorság próbáját már kiállták.
Szóval ma is vannak akikre büszkék lehetünk, akik saját magukra is büszkék lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése