A vaskos könyv nem is annyira gazdasági tankönyv, inkább egy történelmi-filozófiai áttekintés. Gazdaságtörténeti könyv, mely többezer évet megy vissza az időben és az ókori sumér-görög-római-zsidó hagyományból kiindulva vezeti le a gazdaság alapvető szabályait, mozgatórugóit. Az író amellett, hogy közgazdász és pénzügyi szakember, filozófus is. Tehát szakavatottan elemzi az ókori filozófusok és társadalmak elveit, melyek mindig összefüggésben vannak a gazdasággal.
Mert miért is van a mai, 21. századi világ középpontjában a gazda(g)ság, az üzlet? Mert a legalapvetőbb igényeinket motiválja ill. szolgálja ki a pénz világa: mindenki boldog akar lenni, s jelenleg épp a pénz tűnik a boldogság kulcsának. Ám ez nem feltétlenül jelent pozitív dolgokat, hiszen a pénz kötöttséget is jelent: képesek vagyunk rabszolgaként dolgozni érte, hogy aztán rabszolgaként költhessük el a külvilág által nekünk diktált dolgokra.
De a pénz alapvetően nem rossz, hanem szükséges a világ működéséhez. Ráadásul, ha jól bánunk vele, például takarékoskodunk és adakozunk, akkor még jót is szolgálhat. De az emberek többsége manapság inkább a hiányát, a be nem töltött igényeket észleli, s sosem elégedik meg. Mindig többet akar, akár el is adósodik, akár a munka rabja is lesz, de soha nem áll meg, nem dől hátra elégedetten, hogy hálát adjon azért, amije van.
Érdekes felvetés az is, hogy vajon a városi, urbanizált körülmények között élő ember élete vagy a falun, természetközelben élő, önfenntartó ember élete a fejlettebb. Klasszikusan a város a fejlődést jelenti, a növekedést, az előrejutást, de a város, az, ami a bukást, az eladósodást is meghozza. A falu a filozófiában is a fejlettlen, "barbár", ám mégis a megújuló, túlélő, az itt élő emberek képesek a válságban is megélni.
A szerző végül is erre int: álljunk meg és elégedjük meg a javainkkal. Mert a boldogságot csak hajszoljuk, de sosem éljük meg igazán. Nem tudunk pihenni, semmit tenni, csak élvezni azt, amink van.
Ez az üzenet nagyon összecseng egy másik könyv üzenetével. A pszichológus Jorge Bucay egész könyvsorozatot írt a boldogság megtalálásáról. Legutóbb A boldogság útja című könyvét olvastam. Ebben ő is arra hívja fel a figyelmet, hogy korunkban a legtöbb boldogtalan embert az elégedetlenség és az unalom jellemzi. Nem elégszünk meg azzal amink van, hanem többre vágyunk, s ha ezt nem érjük el, unatkozunk, elégedetlenek vagyunk.
Holott a boldogság a legkisebb dolgokban is felismerhető, spontán örömökben, önfeledt munkában, találkozásokban, tevékenységben, amikor megfeledkezünk a környezetünkről és nem a külső elvárásoknak akarunk megfelelni, hanem "csak" jól érezzük magunkat. Ahogyan az író fogalmaz: keressük az életünk értelmét, az életünk társát, hogy majd ő boldoggá tesz, holott nekünk kellene a másikat, a mellettünk lévő társat boldoggá tenni és elhitetni vele, hogy mi vagzunk az élete társa, s ketten egymásnak adjuk az élet értelmét...
Jó lecke, sok múlik rajtunk. Sőt: csak rajtunk múlik, hogy boldogok vagyunk-e. Felelősséget kell vállalnunk a saját életünkért, s elkötelezetten, tudatosan kell az életünket egy irányba élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése