Marokkó éjszaka

Első legmegdöbbentőbb élményünk rögtön megérkezésunkkor ért minket. Egy hétköznap este kb. éjféltájt érkeztünk Marakeshbe a szálláshelyre, s a környező utcák ebben az időpontban még tele voltak emberekkel. Teljes családok sétáltak, vásároltak, a kávézók teraszán ücsörögtek. A gyerekek az utcán játszottak. Itt sosem alszanak?

 Marakesh főtere éjjel

 Marokkói lápmások vására. Kibírtam, hogy nem vettem egyet.

 

Mutatványosok Marakesh főterén. Hastánc, paródia, akrobatika, persze pénzt is szednek a bámészkodóktól. 

Aztán rá kellett jönnünk, hogy itt nem igazán áll meg az élet. Az emberek nem annyira individualisták, mint mi nyugatról jött európaiak, hanem csoportokban, közösen múlatják az időt, s a házon belül maradás helyett az utcát, a tereket, a piacot választják színhelyül.

Kígyóbűvölés testközelből

Így igazán különleges élmény volt egy-egy esti séta  a "programokkal" teli városokban. Marakesh volt az egyik legextrémebb, ahol a napközbeni piactéren éjszakára éttermek sátrai pakolnak ki, frissen sütik itt az ételekt, mérik a főtt csigát, kigyóbűvölő furulyál (mint a mesében, tényleg) a hüllőinek, majom-mutatványos pénzért cserébe fotózást is enged...

Mecset Fez medinájában. Csak az ajtóból fotózhattunk, hitetlen (nem muzulmán) ide nem léphet be. Ők is csak a cipőjüket levéve, mezítláb. Bent a nyüzsgő város közepén béke, csend, hely az elcsendesedésre.

Íme néhány kép a hangulat miatt. A valódi hangokat, szagokat, élményeket nem tudom most átadni.

Fez óvárosa a tetőteraszunkról. Természetesen egy mecset tornya nem hiányozhat a képről.