Sivatagon és vadonban

Sienkievicz regénycíme után szabadon következzenek a sivatagi képek. A Szahara elterül Észak-Afrika teljes szélességében, átszelve több államot. Marokkó csak a legnyugatibb csücske a sivatagnak, ám ide is jutott kősivatag és homoksivatag.

 A karaván elindult, halad

 A Szahara legnagyobb része a hammadának nevezett kősivatag. Ez valószínűleg régebben hegy volt, ami szépen porlik szét. A kősivatagban találhatóak a sivatagi rózsának nevezett ásványok, ezek porladnak szét s lesz belőlük homok, amit állandóan fúj az itteni szél. Itt nincsenek fák, amik tompítsák a szél erejét,

Az első homokdünék, amiket az autóból meglátunk. Körülötte fekete pusztaság. 

A homoksivatagot Merzouga városánál értük el, ez alig néhány kilométerre van az algériai határtól, Marokkó egyik legkeletibb, legdélibb csücske. A főúton haladva már messziről ragyogtak a narancssárga homokdombok, amik egy kisebbfajta hegy magasságát érik el, viszont semmilyen növény nem él meg rajtuk. A homokdünéket pálmalevelekből font "kerítéssel", homokfogóval próbálják kordában tartani, legalábbis, hogy ne lepje el a homok az utat, a települést.

Csapatunk a tevetúra végén

Mi egy éjszakát aludtunk a sivatagban. Szálláshelyünk egy kisebb hotel lapos teteje volt. Kaptunk matracot, majd a hálózsákunkat a fejünkre húzva egész éjjel hallhattuk a szél zúgását, a sercegő homokot. Nem volt hideg, de a szél eme hangjához nem vagyunk hozzászokva.

Mivel a sivatagban nem tudod mihez kikötni a tevét, ezért az egyik lábát kötik össze, hogy ne tudjon megszökni.

Igazán festői volt a sivatagban átélni a naplementét és a napfelkeltét. Persze az időjárás megviccelt minket: ott, ahol sosem esik eső, most szépen beborult, s a szürke felhők eltakarták a lemenő napot. Sőt még pár csepp esőt is kaptunk a tevegelés közben.

Pihenő a tevetúrán

A teve nem véletlenül lett a sivatag hajója. Ha gyalog indulunk el a homokdünéken, hamar lefulladunk. Ugyanis a lábunk folyamatosan belesüpped a végtelen vastagságú homokba, olyan, mintha térdig érő hóban akarnán előrejutni, csak míg a hó letapad, addig a homok szépen körülfollya a lábunkat és nem enged előre haladni.

Az egyik tevekaraván a mi csapatunk, a gyalogosok is mi vagyunk. A távolságok itt nehezen felbecsülhetőek. Lent egy kút, az oázisok közelében vannak ilyenek leásva. 

A tájékozódás sem egyszerű itt. A berberek a meleg miatt főként éjszaka közlekednek a sivatagban. Ilyenkor a csillagok állása alapján tájékozódnak, ugyanis a pusztán homokból álló dombok között nehéz tájékozódási pontot, fát, oázist, épületet találni.

Na ez itten a homokfogő pálmakerítés az út mellett. (Egyébként meg wc hiányában a mélyedéseket használtuk rövid pisiszünetre.)

Elég rakoncátlan tevét kaptam, mindig külön úton akart járni és furcsa hangokat hallatott. De azért a nyeregben maradtam!

Akit érdekel a sivatag, olvassa el Sienkievicz kalandregényét, a Sivatagon és vadonban címmel. Vagy nézzen meg egy ilyen témájú filmet, pl. az Arábiai Lawrence vagy a Szahara. Nekünk egy nap is elég volt a sivatagból, ennél én zöldebb vidéken érzem jól magam.

Naplemente az oázisban, a homokdünékről nézve. A felhők közül épp kikandikál a nap. 

S a végére egy kis zenei ízelítő. A lenti linken található zenét hallgattuk az egész út folyamán, köszönhetően a helyi sofőrünknek.
Tinariwen touareg zene