Mária néni hazatért 2

Mária néni történetét nem tudom befejezni, nem lehet befejezni. Életét megismerve, igazán mégis halálában ismertem meg őt.

A 8o-as években súlyosbodó egészségügyi problémái miatt ő már akkor elbúcsozott az élettől, már akkor rendelkezett a hagyatékáról. Nem halmozott fel fölösleges tárgyakat, szerényen élt, a felesleges dolgait eladta vagy eladományozta. A Mindenható akaratában megnyugodva várta az időt, ha annak el kell jönnie.

S eljött az idő, amikor végre kellett, végre kell hajtanunk az ő akaratát. Elegáns amerikai temetési szertartás helyett annyit kért, hogy a hamvai magyar földbe kerüljenek. Itt akart nyugodni, haza akart térni. Mivel neveltetését és életének sikereit, erkölcsi tartását egy budapesti katolikus leányiskola tanárainak köszönhette, ezen tanárok mellett akart megpihenni. Ezért a Salvator nővérek máriabesnyői temetőjében tudtunk neki örökös nyughelyet szerezni.

Máriabesnyő, Gödöllő mellett van, a Grassalkovich-grófok birtoka és temetkezési helye. A grófi kegytemplomban heten vettünk részt a néni búcsúztatásán. Hét ember, akik őt így együtt sosem ismerték, vele igen eltérő időben és egészen más helyeken (Budapest-Cleveland) talalálkoztak. De valamiért mégis meghittebben tudtunk így ismeretlenül, csupán őt ismerve együtt lenni. És ünnepelni az életet, az életét!

István atya Mária néni személyes jóbarátjaként celebrálta a misét, ahol a hamvakat hazahozó amerikai-magyar házaspár, a Salvator nővérek hazai rendjének vezetője, s a Pekló család két tagja, valamint én vettem részt. Hatalmas temetési koszorúk és szalagok helyett pár szál élő virágot és nemzeti szalagos koszorút hoztunk csak neki. Amerikai módra egy fotóval próbáltuk meg őt megjeleníteni a szertartáson.

Az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert az előző napi havaseső után napsütéses száraz időben tudtuk a nővérek zárt temetőkertjébe kísérni őt. S abban is biztosak vagyunk, hogy ő megelégedéssel, mosolyogva nézte odafentről, hogy minden úgy történt, ahogyan ő még életében eltervezte.

P.S.
A szertartás után tudtam kicsit körülnézni a környéken. Rájöttem: én már jártam itt egyszer, a nővérek egykori noviciátusi épületében lelkigyakorlaton vettem részt, még amerikai utam előtt. S most visszatérve ide figyeltem fel rá, hogy az itteni épület és az azt körülvevői dombok megtévesztően hasonlítanak az ohioi dombokra, erdőkre, s arra az idősotthonra, ahol Mária néni elhunyt.