Hát úgy, hogy az én karácsonyi ajándékaim nem a karácsonyfa alatt sorakoztak, hogy aztán papírjuk a szemetesben, a használhatatlan és értelmetlen tárgyak pedig egy eldugott polcon végezzék, s hamar "túllegyek az ünnepen".
Az én karácsonyom ajándékai itt vannak bennem és körülöttem, s még most is hatnak, feltöltenek, felemelnek. S most megosztom azzal, aki kiváncsi rá, s szeretne igazán "tartós", hosszan ható ajándékra szert tenni, vagy ilyen ajándékot adni.
Elárulom: én nem tárgyat adtam és adok a nekem kedveseknek, hanem az időmet és figyelmemet. Ezzel idén is folytattam a már korábban elkezdett "ajándékozási" hagyományt: közösen hoztam létre a "kiszemeltekkel" az ajándékot. Találkozást, beszélgetést, sétát vagy éppen filmnézést. Az ajándékozás ideje így elhúzódott az ünnep előtti adventi időszakra, majd az ünnep utáni újévi napokra is.
Lássuk az ajándéklistámat:
- közös mozizás a filmrajongó barátnéval, aki igen ritkán engedheti meg magának, hogy moziba menjen
- forraltboros adventezés a házban lakó szomszédokkal, miközben ünnepi díszek kerülnek ki a lépcsőház ablakaiba
- vacsora és karácsony előtti megérkezés egymáshoz "több évtizedes" iskolai barátnőkkel
- séta a Margitsziget napos oldalán naplementekor, adventi vásári kóstolóval színesítve
- tea és amerikai-magyar hírcsere az USA-ból épp hazalátogató diák- és sorstárssal
- házilag épített kerti szauna felavatása a család budapesti részénél
- múzeumlátogatás és séta a Várhegyen, esőben, hidegben beszélgetve
- őrületes hegedűkoncert a Zeneakadémia aranyszínű csillogó nagytermében
- faluszéli kirándulás az idei első behavazott éjszaka utáni fagyos reggelen, négy leányka kíséretében minden befagyott tócsa jegén csúszkálva, majd a jeget feltörve
- mécses gyújtása azok sírjánál, akikkel idén már nem ünnepelhetünk a karácsonyfánál
- falusi hírek felcsipegetése a szomszédokhoz való ellátogatás során
- őszinte-mély beszélgetés egy kollégával, akivel a munka hevében sosincs idő beszélgetni az igazán fontos dolgokról
- skype-beszélgetés az Amerikában maradt fontosakkal
- "csak egy óránk van, de mindenképpen találkozzunk"-összefutás az Indiából épp itthon lévő jóbarátokkal
- zárás előtti csobbanás a hideg miatt kicsit lehűlt hévízi tóban
...
Hát én ezeket adtam és kaptam. Mert a kettő együtt jár. Az én karácsonyom így igazán boldog volt. Remélem, a tied is. Legyen boldog az új éved, hajrá 2o15!
P.S. A bejegyzés illusztrációja is ajándék: magam készítettem a keresztszemes terítőt magamnak!
A készítés folyamata volt az ünnep, az eredménye az ajándék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése