A szecesszió női Budapesten

A szecesszió nőiről még egy igen korai, 2o1o-es bejegyzésemben írtam. Akkor két általam különösen kedvelt szecessziós festőművészről, Klimtről és Mucháról írtam, valamint arról, hogy ők leginkább női alakokat festettek munkásságuk során. Ez a bejegyzésem itt olvasható.

Azóta eltelt majd 5 év, s a szecesszió női még mindig témát adnak írásomhoz. Ráadásul most élő, emberi alakban jelentek meg itt, Budapesten. Nálam járt ugyanis Berlinből Kriszta barátnőm, s általa, vele életre keltem én is. Együtt a két Krisztina a szecesszió régi rajongójaként "véletlenül" épp a város ezen stílusú épületeit kereste fel.

Zeneakadémia nagyterme

Az első célpontunk a Zeneakadémia volt. Itt adott ugyanis koncertet az "őrült" hegedűvirtuóz, Lajkó Félix, akinek a zenéjével még Kriszta ismertetett meg engem Berlinben. Mint kiderült, nemcsak hegedűn, hanem citerán is játszik. Sőt, rám a citerás előadása még jobban hatott. S e csodás koncert egy csodás szecessziós épületben zajlott, az alapos felújítási munkák után 2o14-ben megnyitott Zeneakadémián.

Freskó a Zeneakadémián

A zeneakadémiai koncertre a ráadás maga a helyszín volt. Nem próbálom meg leírni, látni kell. Ez a pár kép csak ízelítő: élőben kell megnézni, megtapogatni a türkizkék színű csempedíszeket, megcsodálni a falifreskókat, a legkisebb lámpa, szellőző, vagy wc-kilincs kidolgozottságát.

Az Uránia előcsarnoka fent

A másik szecessziós épület, amit "Krisztával" megszálltunk az Uránia Filmszínház. Hogyan lehet az, hogy ez a majd százéves épület filmnézés céljából készült, s megnyitása óta is működik?! Igaz ugyan, hogy a filmtermei nincsenek tele, a mai mozinézők inkább a multiplexekbe járnak, sajnos. Viszont az Uránia épülete mind kívülről, mind belülről az ezeregy éjszaka világába repít mór épületeket idéző arabos stílusával. Minket is elrepített, táncba vitt, ugyanis táncestet kerestünk, s találtunk majdnem itt.

A szecesszió női élnek, virulnak. Táncolnak, nevetnek és néha sírnak. De egyet nem adnak fel: álmodoznak és álmodnak. S bíznak benne, hogy az álmaik valóra válnak. Egyik egy itteni "B" betűs városban álmodik, a másik egy amottani, német "B" betűsben. S néha összetalálkoznak itt, vagy ott, vagy félúton, s közösen szövik tovább álmaik.

Mátyásföldi csoda-szecessziós villa

P.S.
Kriszta elutazása után sétáltam el Mátyásföldre, hogy megnézzem, hogyan haladnak az ottani kedvenc szecessziós "villám" felújítási munkálatai. Szemem-szám tátva maradt: az épület teljesen megújult, már a kerítés díszelemeit helyezik be, s tavaszra a kert is elkészül. Már csak az a kérdés, mikor költözünk. Kriszta???