De nehéz az iskola táska...

Hát én egy ideje már nem járok iskolába, s idén eléggé visszasirom az iskolás éveket... Még egy éve az amerikai iskolapadban ültem, s élveztem a diákok "gondtalan" életét. Ma pedig a vállamon több állás terhével és az önállóság felelősségével teszem a dolgom, függetlenül attól, hogy tél van-e vagy nyár...

A saját "siralmaim" ellenére tudok örvendezni, mikor az iskolások eljutnak a vakációig. Eljött hát nekik idén is a szünidő ideje. A drága Krisztike keresztlányom ráadásul most fejezte be az óvodát, s ősztől iskolába megy. Ezen alkalomból ünnepélyes ovis ballagásra kaptam meghivást. Gondolnánk-e, hogy a hatéves ovisok, akik a derekunkig sem érnek már saját ballagási ünnepséget celebrálnak?

A rekkenő hőségben Gávavencsellőn került sor e jeles ünnepségre. A kicsik csaknem másfél órás műsort adtak, énekeltek, mondókáztak, néptáncoltak, verseltek. Hogy aztán megkapják az óvónéniktől a tarisznyájukat, s útnak induljanak az iskola felé. Hát, az iskolásévek ennél nehezebbek lesznek.

A saját meglepetésem az iskolatáska volt az ünnepelt számára. Csajos lilás-virágos táskát szereztem, s sikerült vele nagy örömöt okoznom. A kis Kriszti alig akarta levenni a hátáról. Csak azt kivánom, hogy sok okos könyvet pakoljon bele, s szeressen iskolába járni!