Azóta sok-sok minden történt, munkát kerestem és találtam, lakást renováltam, s még renoválok mindig, régi barátságokat próbálok megtartani a tenger itteni és túloldali felén, új kapcsolódásokat próbálok létrehozni. Dolgozom és önkénteskedem, fővárosi vagyok és vidéki, magányos és társasági ember egyszerre.
Sajátos módon "ünnepeltem" az egy éves itthoni évfordulómat: magyarországi vendégségbe érkezett kinti családomból Eszti. Vele 2 fergeteges nap alatt bejártuk Észak-Magyarország hegyeit és völgyeit.
Kazár, Nógrád megye
(háttérben a Mátra a Kékessel)
Első állomásunk a nógrádi bányászfalucska, Kazár volt. Esztiék sajátosan kötődnek ide: innen szerezte a palóc népviseletet, ami az esküvői ruhája lett Amerikában, s azóta is jó barátságban van a helyi hagyományörzőkkel, s újra meg újra visszajár ide. Én először jártam erre.
Lidi, Eszti, Kazár
(a felújitás alatt álló kulturház előtt)
Már az út is kalandos volt a kányus, kanyargós "főúton", ami Salgótarjánig vezetett. A kis dombok-hegyek között megbújó település pedig mesefalura emlékeztet kis szocialista felhanggal, Lenin, Kun Béla és egyéb utcanevekkel.
Kazár, Lenin út
(a felemás festés oka az iker-bányászházak sajátos felemás szinezete)
Nógrádból toronyiránt Borsodba indultunk: este átautóztunk Miskolcra, ám nem ám autópályán vagy főúton, hanem a hajtűkanyaros hegyi szerpentineken át a Mátrán és a Bükkön. Igazi kihivás volt nekem és az autókának, de jól vettük a próbát. Sőt: Eszti személyében igencsak ütős mitfahrerem volt, aki időben jelezte, hogy akkor most balra egy 270 fokos hajtűkanyar majd egy S kanyar jön. Attól nem kellett félnünk, hogy szembejövővel találkozzunk: ezen esti órában, s eme elhagyatott utakon akkor már élő lélek nem járt (rajtunk kivül).
Miskolcon évekkel ezelőtt jártam,igazi nosztalgikus volt ez a mostani látogatás, felidézve bennem az egyetemi emlékeket. Az utazásunk célja a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium volt, mivel ott tanul most a kinti családom legnagyobb gyermeke, Keve. Anno Amerikában ebből az iskolából jött magyar cserediák, s most Keve képviseli pár hétig az amerikai testvérsulit. S mivel jezsuita intézményről van szó, hozzám is közel áll ez a szellemiség, lévén, hogy odakint egy neves jezsuita egyetemre jártam:)
Eszti, Keve, Miskolc
(no meg az én narancs kabátom, ami kalandos úton, de megérkezett Magyarországra :)
Kapcsolatépitést (networking) igen sokat tanultam az amerikaiaktól, most pedig leteszteltem, hogy amerikai barátnémmal idehaza alkalmazva hogyan működik. Hihetetlen kapcsolódások derültek ki: pl. hogy észak-amerikai magyar adományokból jött létre ez az iskola, itt is aktiv cserkészélet zajlik s még sorolhatnám. Ráadásul - előre nem tervezett módon - még CTP-s kapcsolatokat is szereztem.
Az 1 éves évforduló és az Esztivel töltött hétvége megkoronázásaként a Miskolctapolcán zártuk a programot a Barlangfürdőben. Miskolci egyetemistaként nem jutottam el ide, most pedig vendéget kalauzolva csobbantam a mészkősziklákról lezúduló termálvizben.
Miskolc-Egyetemváros
(kilátás a jezsuitáktól)
Mi jöhet ezután? Egy újabb őrült év Magyarországon, s talán egy amerikai kiruccanással jövőre. Vagyis jövőre veled ugyanitt vagy máshol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése